Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 24. szám · / · Babits Mihály: Karácsonyi Madonna
Artúr lovag házából tivornya zaja hallatszott, döngött a hordó, céda lányok sikolya, duzzadt potrohok nevető rengése. Ezüst serlegek csengése karcolta az éji levegő hűvös üvegét.
De a szent percek egyházi illata bejárta a részeg lelkeket és a lármás csarnokban teológiai vita folyt.
- Mi történhetik most a zárt egyházban és mi érheti ha ki azt meglesné?
- No ott most öregapád táncolhat halottas gúnyában, ha ugyan felnyomhatja levéznult karjával az ormótlan követ, amire Gerhardus mester olyan hülyének véste rá az arcát.
- Addig igyál hát míg téged is a kő alá nem dugnak. - Ordít egy kicsattanó hatorrú levente.
- Bizonyosan tudom, - mondta Páter Lucentius, a házi pap - és megtágította cingulusát - bizonyosan tudom, hogy ilyenkor asszonyunk Mária jár egyedül a dómban, és a kis fiát viszi fényes karján és mennyei világosság tölti be a hajót. Párizsban, ahol az isteni tudományt hallgattam, a halhatatlan Abelardus mester a legmélyebb titkokba is beavatott.
Szűz Mária jár a templomban, ilyenkor, egyedül.