Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 23. szám
Utálom a rózsát, sok kerti csatán
Sziven-szurt már, de jön a December:
Fedjük be a rózsát, édesapám.
Jön, jön a December s a rózsa is él,
Rossz virág-asszony, céda, pozsgás nő,
De tündér lehet más valakinél.
Fedjük be a rózsát, egy-két év előtt
Orchidea volt nekem a rózsa
S ma is élhetnek boldog képzelők.
Ma is bajt hozhat egy rózsa-senyvedés.
Édesapám, valakit megmentünk,
Nászágy lehet még e rózsa-fedés.
Mert kert az Élet s asszony minden virág
S a póri, pozsgás, nagy, buja rózsák
Szűlik a Tavasz minden víg fiát.
Óh virágos Élet, beszép a csoda:
Mindenkinek van kedvese, nője
S párját megleli korhadt fa moha.
Minden virágnak van ittasa, párja
És utszéli fűnek, nyurga gyomnak,
Mert szól a kert. föl, nászágyra, ágyra.
Utálom a rózsát, sok kerti csatán
Sziven-szurt már, de jön a December:
Fedjük be a rózsát, édesapám.