Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 21. szám
Itt valahol, ott valahol
Esett, szép, szomoru fejekkel
Négy-öt magyar összehajol
S kicsordul gunyos fájdalmukból
Egy ifju-ősi könny, magyar könny:
Miért is?
És utána, mint a zápor
Jön a többi könny:
Miért is, miért is, miért is
S nincs vége könnynek és miértnek.
Fölöttük hahota köszön,
Hahotája, akik nem értnek
S akik sohase kérdik s kérdték:
Miért is?
És csöpög a könny:
Miért is, miért is, miért is
És hömpölyög fönt a hahota,
Hogy soha, soha, soha
Ennyi busulással, fényesen
Nyilnék meg az Ég,
Ahol csak Ég és okos üdvösség van.
S ez nem elég.
Itt nem kell, csak a könny
S itt valahol, ott valahol
Esett szép, szomoru fejekkel
Négy-öt magyar összehajol.
Miért is, miért is, miért is?