Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 21. szám
Az útinapló elavult műfaj; és mégis voltaképpen minden élet utazás és minden őszinte könyv útinapló! nevetem azokat, akik nehezen szánják el magukat kisebb-nagyobb útra: félnek az idegen tájaktól, új arcoktól, nem sejtett kényelmetlenségektől, veszélyektől. De hát nem utazunk-e valamennyien ismeretlen állomások felé, ellenállhatatlan, maradhatatlan, az idegen, veszélyes jövőbe? Ki tudja, hova érünk, mi vár ránk? A szabad lélek érzi, hogy jó ez így s az élet, ha nem volna utazás, unalom volna. Az enyém csak hadd legyen utazás!
Jövő, te szép jövő! Vasúton, az időn,
hadd robogok feléd, jövő, te szép jövendő!
Feléd, eléd: beléd! Sohasem elegendő
paripám sint sodor, meg nem fékezhetőn.
Láthatatlan sinén, egyformán, ügetőn,
örök-mozgón, örök vágyammal száll versenyt ő
s vágyam szilaj kocsis! tajtékzik perc, esztendő
s el nem hajló sinén beléd izzik, jövőm!
Jövőm, te szép jövőm! Vággyá váll sín és törvény:
csábító alagút! Szirénnel teljes örvény,
öledbe mind belébb örök kéjjel veszem:
mint szerelmes, mohón, lázult párjába olvad,
beléd, mélyen beléd fúródni vágyom oly vad,
jövő, csodás jövőm, örökfriss kedvesem!
* * *
Az utazás célja az utazás. Bölcs ember mindenhova örömmel ér, s mindenhonnan örömmel távozik. Jó volt oda is eljutni, s nem jó lett volna ott maradni.
Nem kell megvetni egyetlen állomást sem. A szoba, ahol ezt olvasod, egy állomás. Anélkül is szegényebb lenne utad. Nézz körül a szobában és nézz körül odakinn. Vagy ülj fel az időgépre, ugord át az éveket és nézz körül.
Ami jön, nem lesz összefüggő. Levelek lesznek útinaplómból. Minden lélek utazik (térben és időben) - és minden őszinte könyv útinapló.
• Egyszer, például, alkonyattal, járok.
• Tájak.
• Városok.
• Egy vers, amit a porvárosban írtam.
• Örökké.
• Vasúton.