Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 20. szám
Bealkonyult nehéz nyári napnak,
Az evezők tompán-busan csapnak.
Csillag, csillag - este van már oly régen -
Csillag egy sincs; mért nincs csillag az égen?
Sápadt élet! Sápadt szikla-lejtő!
Súgó nádas boruja megejtő.
Távol az ég - egyedül a mélységen,
Csillag egy sincs! Mért nincs csillag az égen!
Édes hangom, szólasz megint hozzám,
Vizfenékről, ringó csolnak orrán?
Elhagysz-e már, örökké kisértésem!...
Csillag egy sincs! Nincs már csillag az égen?
Mégis, Mégis, végre, végre, hála:
Egy kis pisla reszkető sugárra!...
Nem tudtam már hogyan esett nékem,
Csillag, csillag legyen mindig vélem.