Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 20. szám
Kopognak a szivemen,
Szép, piros, méltóságos ajtón
S jönnek a látogatók
Fürge sorokban.
S egy vén, kopott komornyik
Vén derékkal buzgón hajlong.
Gazdája elutazott
Régen-régen már.
"Jó ur volt és itt lakott,
Busan ment el, mennie kellett,
Házában csak én vagyok
S már én se várom."