Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 19. szám · / · KABOS EDE: THEA HAGYATÉKA
Mikor két nap múlva Bécsből hazaérkezett, nem lehetett Wild Kajetánra ráismerni. A szép, fehér aggastyánból megtört, beteg ember lett, aki elzárkózott s egy szava nem volt se a családjához, se a páterhez. Különösen a pátert kerülte s mikor egyszer Wildné szóba hozta, hogy a lánykájuknak már vissza kellene mennie a zárdába, páter Angelo tanításai után kész a fátyolt fölvenni, a nyugalmazott államtitkár esztelen dühbe jött.
- Persze, a páternek az tetszene, hogy Vera zárdába menjen.
Wildné csodálkozással nézte az urát:
- Nem értelek. Eddig te voltál leginkább rajta, hogy lányunk apáca legyen. S most haragszol páter Angelora, akit te hivattál Vera mellé.
Wild Kajetán összeharapta az ajkait és nem felelt semmit. Egész napon nem mozdult ki a szobájából, csak az ablakon keresztül nézte tehetetlen dühvel, hogy felesége és lánya hogyan sétálnak a parkban páter Angeloval. Szép, szelíd szemeit most fájdalmas, dühös ráncok árnyékolták, ajkai úgy reszkettek, mintha szakadatlan szitkokat morzsolnának s kezei nyugtalanul, idegesen zongoráztak a levegőben, mintha minduntalan kellemetlenségeket akarna kergetni magától. Aztán órahosszat elült az ágyán és úgy tetszett, mintha egy pontra szegezett, merev tekintetével kérlelne, ostromolna, vívna valamit, ami nem akar tágítani. S ha ilyenkor felesége benézett hozzá, halálos ijedséggel kiáltott rá:
- Miért hagytad egyedül Verát a pappal?
Estefelé valamelyest megnyugodott s arra kérte a feleségét, hogy hívják be hozzá páter Angelot. Mikor a pap megérkezett, ott tartotta az asszonyt is és magukra zárta az ajtót.
Néhány percig hallgatott s látszott rajta, hogy rettenetesen küzd magával. Aztán fáradtan, fájdalmasan fordult páter Angelohoz:
- Tudja már?
- Semmit sem tudok, - felelt a pap.
- Meg fogja tudni, - szólt ideges nevetéssel Wild Kajetán. - A rend is értesítést fog kapni, mert Thea - ó, az én drága, szentséges kis nővérem! - igen, Thea a Jézusrendről is gondoskodott, nemcsak rólunk.
Észrevette, hogy az asszony is, a páter is értetlenül bámulnak rá. Egy pillanatig mulattatta ez a nagy értetlenség, de aztán elszégyellte magát s röstelkedve, akadozva, a legfölöslegesebb részleteket meg-megismételve elmondta feleségének is a megszökött Dorotty történetét, aki csakugyan Alexej nagyherceg szeretője lett s most meghalt.
Alattomos kacagással rivallt a páterre:
- A bűn jobban tud prédikálni, mint a rendfőnök úr. Dorottya kilenc milliót hagyott hátra. Érti, főtisztelendő úr? Kilenc milliót. Húsz évig volt a nagyherceg szeretője s az utolsó tíz esztendőben ő volt Pétervár legjótékonyabb asszonya. Azt hiszem, az összes templomokban imádkoztak a lelki üdvösségért. Pedig ki volt? Mi volt? A nagyherceg szeretője volt, megszökött, céda lány volt. De kilenc milliót hagyott hátra.
Wildné akadozva, szégyenkezve kérdezte:
- S az mind a miénk lesz?
A nyugalmazott államtitkár alattomosan nevetett:
- Vagy a miénk, vagy páter Angeloé.
Mikor látta zavarukat, egy írást vett elő a zsebéből s ingerülten táncoltatta az orruk előtt.
- Igen, Dorottyának még halálában is voltak ötletei. Ez a végrendelet a leggyilkosabb ötlet, amivel egy nagyhercegi szerető magát haldokolva mulattatja. Akarod tudni, mi van ebben a végrendeletben? Megmondom, drágám, megmondom. Az van benne, hogy az én kedves Dorotty nővérem, akarom mondani Thea grófnő, mert ez volt most már a neve, mindig melegen érdeklődött az ő elhagyott öccse iránt, titokban mindig figyelemmel kísértette s megtudva, hogy a jó Kajetán a legistenesebb életét éli, aki házából kápolnát, lányából apácát, életéből vezeklést csinált: rendeli és meghagyja, hogy minden ingó és ingatlan vagyona, emlékei, ékszerei, készpénze és értékpapírjai adassanak át a jezsuita-rendnek, melynek e kilenc milliónyi hagyaték ellenében kötelességévé tétetik egy új apáca-kolostor alapítása, hol is Wild Vera, mint a hagyományozó legkedvesebb unokahúga, legyen az új kolostor fejedelem asszonya. Tetszik, ugye, főtisztelendő úr? De itt még nincs vége a végrendeletnek. A java most jön. Ha azonban, mondja az én kedves Dorotty nővérem, akarom mondani, Thea grófné, - ha azonban az én jó Kajetán öcsém meggondolná magát és úgy találná, hogy az egész világot mégsem lehet kolostorrá változtatni s lehet istennek tetsző élet az is, ha egy szép, egészséges, fiatal lány nem temetkezik el kolostorban, hanem él, ahogyan millió és millió derék asszony éli az életét, nem röstellve a vidámságot, mert megjön a szomorúság és fájdalmas lemondás ideje magától is, egyszóval, ha az én jó Kajetán öcsémnek mégis eszébe jutna, hogy csak ő lett öreg, de egyetlen lánya fiatal és talán másként festette ki magának az életét, mint egy hatvan esztendős aggastyán: akkor meghagyom és rendelem, hogy a föntebb felsorolt, összesen kilenc milliónyi értékek jussanak az én jó öcsémnek, holta után pedig az én egyetlen kis húgomnak, aki akkor már - remélem és óhajtom - szerető felesége lesz egy előttem ismeretlen derék férfiúnak és szerető jó anyja lesz egy előttem ismeretlen gyermeknek. A végrendelet végrehajtása pedig halasztódjon el három évre, mialatt az én jó Kajetán öcsém meggondolhatja magát, kivéve, ha ez a meggondolás - mindnyájunk akaratát az isten igazítja - esetleg hamarább következnék be.
Wild Kajetán alattomos kárörvendezzél figyelte hallgatóit, akik zavartan hallgatták a világleány különös végrendeletét.
A pénz, a nagy, a szédítően nagy pénz szelleme terpeszkedett el a kis szobában. Wild Kajetán részeg volt a betűktől, melyeket az írásból kiemelt. Wildné a homlokát törülgette, mely verejtékes lett a nagy pénz leheletétől. Páter Angelo szelíd, kék szemeit pogány nedvesség fátyolozta. Egy szót sem szóltak egymáshoz s réveteg tekintetük mintha ott találkozott volna a levegőben, a nagy pénz terpeszkedő bálványán.
Páter Angelo valamit suttogott. Úgy tetszett, ez volt a hangtalan szó:
- Szemtelenség!
Az asszony a fejével bólintott, de nem lehetett tudni, a pap gondolatát helyesli-e, vagy csak önmagával próbál-e tisztába jönni.
Wild Kajetán mégis összeszedte magát. Keményen, mintha mos gázolt volna a nagy pénzbálvány fejére, kivágta.
- És engem az ilyen pénz mégse fog kísértésbe hozni!
Az asszony a homlokát törölte. A pap meghajtotta a fejét s azt mondta:
- Ámen.