Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 18. szám
"Baba éhes." Baba most nem lehet éhes.
Baba evett már sok husikát.
"Baba szomjas." Baba most nem lehet szomjas.
Baba ivott már sok tejecskét.
"Baba játszik." Baba most nem fog játszani.
Babának aludni kell ebéd után.
"Baba sír." Baba rossz, baba kikap, baba féljen!
Apa most megcsókolja babát meg anyukát,
Így... aztán elmegy, mert dolga van.
"Baba nem alszik, baba nem csókol,
Baba nem fél, baba tovább sír,
Baba unatkozik".
U-nat-ko-zik?! No, baba, alászolgája.
ugyan pompásan megnőtt az igekincsed.
Erre már kell, hogy eleresszem a kilincset...
Lám, lám, hogy elpirul anyuka fülig,
Mily pityergősre biggyed anyuka szája,
Hogy vonogatja vállát, mily feszengve ül itt.
Hm. Unatkozik. Unatkozunk. Ez rávall.
Szép tanító, szépekre tanítja titkon.
"Igen, ha apuka mindig csak vendégségbe van itthon,
Igen, ha apuka oly keveset játszik babával,
Ha minden ebéd után inkább. tudj'isten, hova jár,
Igen, ha... bár miattam!" Á, á? nos? bár miatta?
Hát ez már sok. Hát ezt már nem tűröm.
Hát ez más sok. Hol van a kalapom?
Most rögtön, azonnal földhöz csapom.
"Baba nevet, baba jó helyre dugta már."
Ó aranyos életunottság... "Hö!... itt van alatta."
Ó aranyos életunottság! Ó aranyos életöröm!