Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 17. szám
Mint a beteg gyerek, ki lázas, álmos.
Felül az ágyba, poharat kér
S hideg üvegen hűti fájó újját,
Sír az orvosságos-palackér
És viszolyogva, fanyalogva
Fanyarul fog egy ezüst kanalat
És a kesernyés-édes hűs nedűvel
Locsolja égett ínyét álmatag.
E forró, beteg nyári délelőtt
Éppígy kerülget és szédít a bánat.
Éppígy fogom meg langyos kezedet
S így csókolom meg nedves, enyhe szájad.