Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 17. szám
Ha szivem bomlott, bus malom
S várok rémes pozdorja-sorsra:
Jön hirtelen egy nyugalom.
Ha igy szólok: már mehetek
Nem jöhet már uj, sem jó sem rossz,
Ütő vágy éri szivemet.
Az élet már adott sokat.
Bóditót, furcsát és keservest,
De még valamit tartogat.