Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 17. szám
Ma tehát az őszös Svájc:
Ma itten, holnap ottan,
Mindig csodálkozással,
Keserű döbbenéssel,
Görnyedten és unottan.
Nézzük egymást a Nappal
(Most van lehorgadóban):
Két rokkant, öreg bajnok,
Leeresztett sisakkal,
Illendő tisztelettel.
Bástyás korcsma-verandán
Véletlen ez az óra:
Halott, nagy, hősi tornák
S örömtelen vitézek
Nyárvégi áldozója.
S a hetyke, ifjú Rajna
Zöldes, habos palástban,
Fejedelmi palástban
Fut közöttünk rivalgva
Vitézi útra kelve.
S én öreg bajtársamnak
Gonosz mosollyal intek:
Mi is tudtunk örülni
S ma nem tudunk örülni
Ennen-örömeinknek.
S ő miként a halálnak,
Úgy köszön nékem vissza
Öreges, bús mókával:
"Hát holnap hol talállak?
Vajon holnap meglellek?"
(Rheinfelden aug. 24.)