Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 15. szám · / · BALÁZS BÉLA: MŰVÉSZETFILOZÓFIAI TÖREDÉDEK

BALÁZS BÉLA: MŰVÉSZETFILOZÓFIAI TÖREDÉDEK
(FOLYTATÁS)
VIII.

A tréfa, a vicc hatályának lényege a realitás. Hatásosabbá akarjuk tenni a tréfát evvel a szokásos megjegyzéssel: "ez csakugyan megtörtént." Fáradttá kacagjuk magukat olyan dolgok láttán, melyeket olvasva a legbriliánsabb leírásban is, unnák. Kivált ha tudnák, hogy kitalálás. - De komoly vagy szomorú történet cseppet sem veszít hatásából avval, hogy tudjuk kitalált, mese voltát. Még a mesék tréfái is mindig realisztikus részletek és még a legrealisztikusabb történet is nagy fájdalmat festő részében sok fantasztikumot bír el, sőt vált ki gyakran egészen magától. - Miért?

Minden tréfa és nevetés csak az egyes jelenségekre, azok egymáshoz való viszonyára vonatkozhat. Ezért lényege a hatásának a minél közelebb fekvő valóság. Mert ha bárhol, bárhogy az Egészet érezzük, ott tréfa és nevetés elvesztik értelmüket, elgondolhatatlanok.

Komoly és fájdalmas motívumok nem vesztik el hatásukat a mesében, mert a meghatottságnak nem feltétele egyes jelenségek valóságossága. - De a létezés életöntudatának érzése már magában meghatottság. Szellemes tréfálók mindig éles szemű megfigyelői az emberi életnek "kicsiben". Ők fölényesen beszélnek; vajon miről beszélhetnek? - A tréfáló szellemesség tehát lényegében művészietlen. A művészet meghatottság, csodálkozás és alázat.