Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 14. szám
Meleg reggel, szürke, bágyadt.
Semmi vágyad, húz az ágyad.
Unalom, unalom.
Hol lehetsz most angyalom?
Szájnak, szívnek semmi szomja.
Vánkosomra nyomja, fonja
Szörnyű pók testemet.
Köti, szövi, betemet.
S messze-messze - csudafény ez! -
Látok kényes, nagykötényes,
Villogó valakit
S hóköténye elvakít.
S tengeren túl: túl egy ajtón
Száll sóhajtón - s hol szakajtón
Dagad már friss kenyér -
Tág tekintet tetten ér.
Ott sürögsz te harcra készen,
Liszt a kézen... vágyva nézem
Két kemény könyököd -
Jajjajjaj, szíven lökött.
Gödrös kezek, kicsi lágyak...
Forr a vágyad? Ég az ágyad?
Türelem, türelem:
Várj sorodra szerelem.