Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 14. szám
Ajkamon szóba szökken a gondolat,
Mi ott motoszkál szőke fejedben.
S a legpompásabb nekem az a falat,
Amiből előbb te vettél.
Ó verset írni is csak akkor van igazi kedvem,
Ha szó-szemeket hozzá te csipegettél
Etetőajkú édes madaram.
Ha szádhoz emeled borospoharam
S pár csöppje ott gyöngyözik ajkadon:
Ó mennyivel szívesebben,
Mámorosabban csúsztatom.
S ha te gyújtod meg a cigarettem
S szippantva belőle nyújtod át:
De olyan büszkén, de olyan bodrozva szívom tovább,
Hogy soha még füstkarikát szebbet,
Kerekebbet.
S estenden nyoszolyádra omoltan,
Alvókabátkád fodrát ha halkan
Emeli-ejti a mell:
Egyetlen sóhajodra a gyertyát
Ó mily gőgös, mily feszülő, mily teli-tág tüdővel
Fuvom el.