Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 13. szám · / · FIGYELŐ · / · MOLY TAMÁS: SZECESSZIO 1909

MOLY TAMÁS: SZECESSZIO 1909
Berlin, május
III.

Már a nagy teremben feltűnik három kisebb kép különös, csöndes, de azért mégis izzó, furcsán-szellemes színfoltjaival. El is lehet menni mellettük, de meg is lehet állni. A néző szinte érzi: ez a kisebb vászon kevés a festőnek, az ő keze nagyobb síkon akar szaladni. S az egyik mellékteremben ott lóg diadalmasan egy nagy Vuillard. Vidám, erőteljes, tarka, de azért mesteri mód egy tónusban tartott, lelkendezve festett kép. Ragyogó, szellemes, előkelő képtúra. Ez az - ez itt a sétatér, ezentúl én is ilyennek látom. Nyugalom és mozgás, nyári meleg, lárma, minden ami típus, ami közhely, ami unalmas is meg kedves, rajta van a képen. Különös folthatások, hihetetlen tudás, mulatságos fordulatok - ez a kép eredmény. Lendület, színgörgeteg - mintha két kezével egyszerre kente volna vásznára e képet Edouard Vuillard. Ez az a kép, melyet az ember néz, néz, újra megnéz, sokáig - mindig ujat talál rajta - azután visszatér hozzá - a hetedik teremből - és újra nézi.

A nagy teremben pedig Ferdinand Hodler (Genf) uralódik. "Jénai diákok mennek az 1813. szabadságharcba." Falba illesztett képnek készült, az egyetem számára. Nem lehet mondani: zseniális piktor, sem azt: zseniális rajzoló, - hanem: zseniális előadó. Ez a kép nem lehet másmilyen. Ez így van! Lenn (a kép alsó felén) négy főfigura és négy ló: csupa nyugtalanság, készülődés, izgatottság, mozgalom; emfatikus, túlzott gesztus, hősköltemény-lendület. Fönn pedig - nem is látni, hogyan van ez a kép két részre bontva, de íme: így kell annak lenni! - fönn pedig mennek zárt négyes sorokban, kilépnek, masíroznak nagy, széles lépésekkel, mindig négyen, mindig négyen, rendben, tudatosan, bizalommal tele, mindig négyen, előre - egy ember! Gyönyörű, tiszta, hatalmas kép. Semmi külső bája, külső szépsége. Színekben józan, mondanám: színfukar, éppen, hogy ott van az, ami feltétlenül kell - rajzban pedig szuverén, egyszerű, szigorú. Hidegek az eszközök. Ami a művészetben megtévesztő, áltató, hamis fogás: annak itt nyoma nincsen. Ez az egyszerű, természetesnek ható előadás grandiózus tudás eredménye. Az eszközei hidegek, a hatása igen nagy. Ez a kép beleszalad az ember agyába. Vonalai, színei, összefüggésben, egyetlen hihetetlenül nagy ritmus, oly nagy ritmus, oly nagy megértetés, oly mély benyomás, hogy nem lehet elfelejteni. A néző magával viszi.

Vuillard és Hodler felül állnak ezen a tárlaton.