Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 13. szám
Ha egy nő rátenné fehér kezét
Ránccal rajzolt vén homlokomra,
Milyen más lenne: ifjú, tiszta, szép.
Hajamnak jégvert, letört kaszálója
Sűrű és illatos fűtenger volna,
Ha öt vékony ujj lengene közé.
Ha sétálhatnék egy hölgy oldalán,
Kényes hegedűkhöz hasonlón
Leesett fejem hátra tartanám.
Szólnék a nőhöz: szép forró beszédek,
Amilyeneket álmomban beszélek.
Langalnának megaludt ajkamon.
Aj, hogyha látnám, látnám szemtől-szembe,
Mint a csillár a bálban, ugy fölzengne
Szegény le nem zárt két halott-szemem.