Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 10-11. szám · / · FIGYELŐ
Szabad-e csak symptomatikusan látni a dolgokat? (Balázs Béla talán azt mondaná most: nem, mert nem szabad kihúzni gyökereiket a földből, mert nem szabad elvenni tőlük pillanatoktól függő voltukat; nem, mert ha symbolumokat akarunk látni, vagy inkább, ha symbolumokká nőnek szemünkben a dolgok, dolgok kell, hogy maradjanak mégis; nem, mert üres allegoriává lesz minden, amiből csak a symptomatikusat látjuk ki.)
A művész így beszél és talán így kell is beszélnie, de itt az ő felelete nem fontos nekünk. Itt szerényebbek vagyunk és meg sem kísértjük mindennek összefoglalását; azt, hogy a dolgok egyszerre "legyenek" és "jelentsenek"; hogy egyszerre "írjuk le" azt, ami volt és "úgy", ahogy volt és ugyanakkor kilépjenek mégis a dolgok a csak egyszer előforduló, az úgy soha többet nem ismétlődő jelenségek köréből és önmaguknak plátói ideái legyenek csupán.
A nem symptomatikus. Itt a hibák volnának, az, ami ebben a darabban nem sikerült. Mert csak akkor lenne teljes - úgy, ahogy - amit elmondani szeretnénk, ha ahhoz, amit mi döntőnek érzünk (hogy hol vannak feltéve a kérdések és milyen irányúak a válaszok), azt is hozzátennők: ez vagy az a részlet sikerült-e vagy sem?
Talán minden embert mégis elérései határoznak meg a legtisztábban, legalább minden embert, akin érdemes elgondolkodni. Az, hogy mi válik számára problematikussá, hogy meddig kell ásnia a földben amíg szilárd talajt érez maga alatt, olyat, amelyre építeni lehet. Minden embert maximumai határoznak meg: azok a pillanatok, amikor elmondó ereje elég nagy arra, hogy tisztán sejtesse vágyódásait, amikor azok egészen tisztán egy vonalban vannak az elértekkel, ha messze túl repülnek is rajtuk. És - úgy érzem - ez a maximum-meghatározás felfelé is, lefelé is meghatározza az embert teljesen.
És nincsenek unalmasabb, meddőbb és könnyebb dolgok, mint a minimumokról beszélni. Vannak minimumok, ahol minden ember egyenlő és a lakájfilozófia innen akar világtörténetet írni. Vannak minimumok, ahol Hauptmanna egy vonalban van... nem, mégsem írom ki a nevét ide senkinek. És vannak, akiknek életérdekük ezeket a közösségeket hangsúlyozni.
• I.
• II.