Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 10-11. szám
Itt adtunk egymásnak talákozót.
Itt, itt, e lyceumok hosszu során.
Későn jöhettem. Vagy korán.
Ott sűrűbb a bozót:
Tán ammögött vagy. Nem, nem; nem vagy itt sem.
Jó lesz ledőlnöm, szegény szivemet
Valamiképp hogy lecsendesitsem.
Bólint a lomb. Felém hajol. Mint int?
Jártál-e itt ez ákácfa alatt?
Vártál-e rám? Vagy várjalak?
S hogy megkéstem kicsinyt:
Lábad megállitott-e? Dühre dobbant?
Vagy vitt tovább sietve, pajkosan?
S a szemed sírt-e? Vagy lángra lobbant?
Bólint a lomb... Búcsúzik? Vagy köszönt?
Menjek? Maradjak? Itt voltál? S ha itt:
Nekem mit hagytál vissza, mit?
Könnyet? Vagy csak közönyt?
Elbujtatott mosolyt? Tovább keresek?
Vagy egykedvün kabátomról a port
Leverjem... Vagy sírjak? És nevessek?