Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 10-11. szám · / · LACZKÓ GÉZA: ADY KÖLTŐI NYELVE
A hagyományos külső költői eszközök közül; amennyire kedveli a rím-játékot, épp oly kevéssé használja az alliterációt, (csirátlan csókok csillagos rendje V 160), fuldokolni a fáklyafüstben (V 25), de legtágabb teret biztosit az ismétlésnek. Néha vissza is él vele, de sohase bántóan; víziós költészetének nagy szüksége van az újra mondásokra, igazitásokra, ismétlésekre, amikból egész rendszert lehetne összeállitani.
Igen gyakori egy sorban egy vagy több szó ismétlése:
Egy szó: pl. Jött, jött, jött kacagva a sátán (V 81),
Több szó: pl. És nem ragyog, és nem ragyog (U 15).
Ilyen számtalan van nála.
Szereti az ismétlés továbbfejlesztő formáját is, pl. Én pap vagyok de pogány pap, pogány (U 69), Csigás hajam, fényes hajam, barna hajam (V 141).
Dalos, szomorú,
Gyönge, szomorú
Csókos, szomorú,
Csunya legény (V 160)
Ezek melett és fölött legváltozatosabban az egész sorok ismétlését kezeli.
Szereti az összes versszakokat ugyanazzal a mondatelemmel megkezdeni: pl. Örök harc és nász (V 144), Cseng az élet (V 90), Emlékezés Táncsics Mihályra (I 78), Csak egy perc (V 115). Nem jön senki (I 70), A Halál automobilján (V 29). Gyakran az első és utolsó versszak első sora azonos: Pl. Ének a Visztulán (V 18), Mammon-szerzetes zsoltára (V 135), Várnak reánk Délen (U 42). Előfordul, hogy az első és utolsó szakban két sor azonos, első és utolsó sor: Akik mindig elkésnek (V 77).
Többször végig minden szakaszban a harmadelőtti sor azonos: A Léda szíve (U 37), Futás a Gond elől (V 125). Morognak a vének (I 164), minden szak utolsó előtti sora azonos: Beszélgetés egy szekfüvel (V 37), Nóta a halott szűzről (V 7), Új vizeken járok (U 122), minden szak utolsó sora azonos: Nem mehetek hozzád (V 152), Ruth és Delila (I 66).
Egymás után való két azonos sor van e versek szakaiban külön-külön: Az utolsó mosoly (U 40), Gonosz csókok tudománya (I 101). Májusi zápor után (I 115), Egyedül a tengerrel (V 157).
Minden szak utolsó sorában van külön-külön ismétlés: Menekülj, menekülj (V 40), A hajnalok madara (U 120), Sirás az Élet-fa alatt (V 101).
Van olyan vers is, melynek szakaiban egy sort parafrazál a következő, pl. Az alvó csók-palota (V 95). Álcás, vén valómmal (I 169), Az utolsó reggelen (I 124), Egy harci Jézus-Mária (I 32). Az én testamentumom (I 167), Az én magyarságom (I 40).
Egynémelyiknél minden szakban külön-külön van két azonos sor, nem közvetlen egymás mellett. Elhelyezésük igen változatos: hol az első és utolsó sor (Lázár a palota előtt II. V. 109, Megcsókolom Csók-kisasszonyt V 28), hol az első és utolsó előtti (Seregély és galamb I. 160. Az áhított csömör V 89), majd a második és utolsó sor (Valamikor lányom voltál V 145, Az isten harsonája I. 25, Krisztuskereszt az erdőn I 9,) ismét a harmadik és utolsó sor (Két hajdani szeretők, V 147), azonos egy-egy szakban.
A Vig urfiak bora (V 183) első szak első sorát variálják a többi szakok első sorai. Mátyás bolond diákja (V 47), Gémek az Olimpusz alatt (V 42). Az éjszakai isten (I 24), cimüekben az utolsó sorok variánsai az első szak utolsó sorának.
Egész versszakok térnek vissza változatlanul vagy parafrazálva. Az első szak parafrázisa az utolsó az Úri szűz dicsérete (I 105), Én régi mátkám (I 72) cimüekben.
Az első szak azonos az utolsóval a következőkben: A Zozó levele (V 128), Hiven sohase szerettem (I 98), Akit én csókolok (I 106), Az Isten balján (I 7), Így szólna a szóm (V 171), Imádság háború után (I 12), a második az utolsóval: A legszentebb csók (I 80), A kürtösök szava (I 47). Mért is tettem (I 38).
Van a felsorolt példákon kívül annyi pillanatnyi, egyszer előforduló szó-, mondatelem-, sor- és szakismétlés, hogy megszámolni is nehéz, annál inkább valami erőszakolt rendszerbe foglalni.
* * *
E vázlatos, ötletszerű kutatások céjukat elérték, ha vita alá alig engedhetőnek mutathatták ki azt, hogy Adyval mint nyelvmüvésszel azoknak is számolni kell, akik minden egyéb képességet megtagadnak tőle.
[