Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 10-11. szám · / · LACZKÓ GÉZA: ADY KÖLTŐI NYELVE
Egyénivé teszi "az úri Ősz gyermek"-nek (I 122) stílusát hajlása bizonyos szerkezetek, eljárások felé. Jelző, határozó, összetétel, egész kifejezések, sőt egész mondatok helyett szívesen használ birtok-viszonyt, pl. az ős: atyáimnak atyja (V 59). A keresztnek nincs üdve (V 49), de nyara van minden pimasznak (V 152).
Jelző helyett birtokviszonyt ad:
Legendák szüze (V 52), országút vadja (V 39), utcasarkok rongya (U 97), könnyek asszonya (U 17), Napkelet mártírja (U 70).
Határozó helyett:
Éhe a Szépnek (I 87)
Összetétel helyett:
Élet: utcák leánya (V 19).
Egész mondat helyett:
Az ifjúság Holt-tengere (V 139), ura erőnek (V 141), a rímek ősi hajnala (V 82), kis álmok kis örültje (V 74), regék halk éje (V 52), férge a rögnek (I 84), a rég-halottak pusztája (V 22). Bábel szekere (=vonat, V 20). A Dal és Szépség nyugtalan magyarja (I 42). Párizs a szép ámulások szent városa (U 81). Ő a hideg Ámenek atyja (I 27), koldusai a csóknak (U 76), a krisztusok mártírja (U 56), rokkantak halma (U 50), legény, kínzottja méla vágynak(U 47), mámor-gályák utasa (U 41), királyi koldusasszonya a Vágynak (U 36), Óh, elégtétel éjszakája (V 198).
Pregnáns hatásokra törekvő nyelve szereti a birtokos szerkezet mellett a jelzőst is. Különösen az -s, és -i végű melléknevek szerepelnek ilyenekül gyakran, részt eredeti funkcióban, többnyire új hatások eszközlésére:
Boros Falernum (V 189), zászlós orom (I 94), rendes használatúak. Egészen eredetiek és új csengésűek az ilyenek: véres ősz (V 44), mert csatát vívtak benne: akitől félnek az: félős valaki (I 152), Éjszakás balsors (I 76), tréfás duda (V 111), bitós hegy (V 185), a kalitkában lévő seregély-fiók: kalitkás (I 31). lelke dalos titkokkal tele (V 51), árnyékokból álló asszonycsapat: árnyas (V 162). A pénz okozta gyönyör, pénzes (V 114), a betű okozta bánat: betűs (V 76). Boros dicsőség (V 103), kedv (V 82).
Az -i képzős helyett -s képzős melléknév a jelző itt: alkonyos csönd (V 93). Az -i végűek egyébként gyakoriak mindenféle viszony kifejezésére: a városhoz szokott szem: városi (I 115), az éjjel látott mező, éji (V 24), az éjjel hozzálátogató isten: éjszakai (I 24). Árgyilus-arca apró fiúk, csitri leányok hajnali lelkében szunnyad. Téli Magyarország (= szomorú, I 29), tavaszi Hold (V 69), nyári zene (= vig, V 133), őszi erdő (= ősszel látott, V 19). Siri harang (V 26), ami oly gyászos, mintha temetésre szólna.
Paraszti átok (I 39), csikói tüz (U 54)-féle képzések népnél mindennaposak.
Őlelő diadal (V 72), rettegő félálom (V 14), gyónó sugdosás(I 52), sipitók a denevérek (V 69), fojtott zsolozsma (V 25), óvatos torok (I 138), test-a-testen csata (I 153) - olyan nyelvérzék művei, melynek szinezete, tendenciája állandó s eszközei ezerváltozatiak.
Szívesen fejezi ki azt határozóval, amit a köznyelv mással; főnévvé teszi a Bizony-t (V 85), mellékmondat helyett határozói igenevet vesz; a vágy már születve fut (I 123), - Gonosz volt tervben, vérben (I 98), libeg búsan, szerelemben (U 21). Frissek a vérben, nagyok a hitben (I 87).
[