Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 10-11. szám · / · LACZKÓ GÉZA: ADY KÖLTŐI NYELVE
Ady, aki igen szeret magáról madárként beszélni (U 48), látásmódjával előre megszabja költészetének s vele nyelvének színezetét. Említettük, hogy predomináló érzék nála a látás: ős idő óta helyett azt mondja: az ősi barlang tüzek óta (V 61). Villanó lelke szikráit a rémekre hányja (U 94). A Tavasz-kunyhó gyeptrónján ül (V 91) A gondolat földszagú (V192) a rab: láncos (I 87). A Duna kinyújtózik (V 63). A város ezer puha fészkű hely (U 89). Szent mámor-hattyúk ragadják (U 100). Meglékeli a fejét, hogy belelássanak (U 108). A holt, élő és születendő ember helyett azt mondja? aki sírban, mában, ágyékban van (I 26).
És ez a látás mindig ünnepies, méltóságos, királyi, szomorú, legkedvesebb szavai: hús, vér, piros, szent, áldott, átkos, fehér, bíbor, vad, forró, titok, mámor.
Lédája királyné (U 26), bíborra termett (U 29), tubarózsák ékesítik (U 13), s szentek a könnyei (U 84). Az emberek párzó királyok (U 93). Napkelet, Ázsia szentek (U 70). Mennyi szent minden van a világon (U 90) - A vér dala piros (I 115), vérvörös a rózsa (U 28),Az arany-éhség sárga láng (U 105). A holdas tenger: sápadt részeg, ki ezüstlávát ivott (U114). Lila ég alatt lángol a vörhenyes homok (V22), száll a fekete Hold, barna felhők pi rultan égnek (V 159). A kék Óceánon sárga ködök boritják be a piros hajókat (V 17, 18).
Piros kertek közt futott az utunk,
Piros, bolond tüz lángolt sziveinkben,
Egymás szemébe nézni nem tudunk,
Itt sápadt minden. (U 25).
Úszó, sötét gályájukkal (U 30). áttörnek a szürke életen s a barna halálon (V 173). Vad nászban fogant meg az élet (U 92), ami bűn és szenny (U 98), de szép dolog látni messze és mélyen az időben (U 99) és élni lelkendező, bolond, részeg robottal (U 102). Ő szeret minden szépet, vakot, halálosat (V 17), szíve bús, áttetsző (U 87), hullnak rá csúnya, kicsiny, kemény szívek (U 37) s jön asszonya könnyesen, csöndben és fehéren s arcához vágja meleg, beteg, szegény szívét (U 38).
Ez a látásmód természetesen vezeti egyfelől az ellentétekhez, másfelől a határozatlan, sejtő, misztikus kifejezésekhez:
a) Az el nem dalolt csodaszép daloknak,
A sohasem csókolt csókos asszonyoknak,
A csak álomban élő büszke tettnek,
A szép holnapnak, meg nem érkezettnek
Vagyok királya, ki (U 102).
Utált béklyókért esdve futok,
Gyülölöm s megáldom az eszem,
De ha feledni kell emlékezem (V 23).
Van valakim, aki Minden (U 39).
Itt azok éltek, kik nem éltek,
A legkülömbek sose éltek (U 57).
Két életet él két alakban
Egy halott (U 85).
Megáldozott a dús Párizsnak
Kövein a legkoldusabb nomád (U 72).
Batym: a legsúlyosabb Nincsen (I 22).
Óh, nagyon csúnyán éltem:
Milyen szép halott leszek. (U 40).
Szomorú kedv, vig harag (I 59), fogyó élet növő láz (U. Előszó), szomjas tüzű csók (U 93), tréfás, vig, iszonyu parancs (V 32), mérges (V 183), balga bölcsesség (I 134), gonosz becsület, ártalmas malaszt (V 183). A kegyetlen Baál jósága (U 29), a vig Halál (V 17), a szent átkozott (V 21), könnyes csók és csókos könnyű (U 71), könnyetlen sirás (I 16) kis akaratu s nagy lábu (V 42), fényes, kegyetlen arc (U 29), véres ajku mézes asszony (V 185), virágölő virág (U 58), fehér csonttal szurkos sirban (V 147), altatlan álom (V 21), forró és hideg, hivó, tolvaj és megadó, üszkös, vidám és meredt kéz (U 112), súlyos, szörnyű nesztelen szárny (U 62), örülök sirva (V 107), ajka édesen mar (U 17), sirtak s nevettek a boszorkák (U 37) zene zendül süket napon (U 52) Apolló, a faunmezű (U 41), tegnap, alig kétezer éve (U 116), sorstalan sors (U 112), lágy reménység és kemény lágyság (I 50).
Ellentét az alapja pl. Egy ócska konflisban-nak (U 26), s csupa ellentét-játék A Nincsen himnusza (I 132) és a Ruth és Delila (I 66),
b.) Csakugyan sejtelem-csók minden dala (U 85), Adynak; határozatlan, elvont, tág értelmű szavakat, határozatlan névmásokat szívesen vegyit stilusába, ami nem veti meg a bizonytalan szóképeket sem.
Van valakije, aki Minden (U 39), akit lát mindenkinek (I 66). Várnak rájuk valahol egy tengerszélen (U 42). Szeretne a Semmibe (V 17), valami nagy-nagy bús semmiségbe beleveszni (V 57). Nem tudja, mit keres, mit vár. Valamit (U 70, 71). Elátkozott had (U 15), szent, falusi hatalmak ülnek szívére (V 170), a nagy Titok (V 94) a csókos valóság, vagy beteljesülés örjiti (U 34). A bús csodák ligetébe (U 37), az élet-csúcsra vágyik (U 26). Öszszezúg a tenap és a ma (U 117).
[