Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 10-11. szám · / · FENYŐ MIKSA: ADY ENDRE

FENYŐ MIKSA: ADY ENDRE
III.

"Petőfi óta a leggyönyörűbb magyar lírát írta," állapította meg Ady Endréről Ignotus. Vajon pusztán költői kiválóságának tulajdoníthatjuk Ady Endre érvényesülését? Vajon ezzel a ténnyel meg tudjuk magyarázni, hogy a magyar közönség, mely az utolsó két évtizedben nagyon kiváló költői tehetségek mellett lesújtó közönyösséggel haladt el, Ady Endrét észrevette? (A maga módján: egy pillanatra lebűvölten állt meg költészetének csodái előtt s ma... szeretik "csúfolják, félik ezeket e bűnös dalokat.") Nagyobb, őszintébb irodalmi érdeklődésről nem tud a magyar irodalomtörténet, mint amelyet Ady költészete - s az is, ami hozzáfűződik vagy hozzáfűzte magát, keltett. Íróknál, olvasóknál egyaránt. Suggesztiv hatása alól éppen csak a legerősebb egyéniségek menekülhettek; az ő költészetükön is meglátszik Ady felszabadító, bátorító hatása. A közelmúlt "irodalmi mozgalmai" mind az Ady-esetet tárgyalják. Derék családapák keveredtek bele, kik ebédutáni kényelmükben már lezárták a magyar líra aktáit, fémjelezték, belajstromozták a költői tehetségeket, megállapították a magyar líra lehetőségeit s ezen belül szépen, okosan elhelyezkedtek, - derék családapák, kénytelenek voltak felhagyni a hallgatás, a tudomásul nem vevés azzal a politikájával, melyet - hogy példát említsek - a szegény Vajda Jánossal szemben oly sikeresen alkalmaztak. (Kiss József nem hagyta magát, - közéjük állt.) És a "barátok", kik hozzátartozásuk dokumentálása végett siettek Ady egyenruháját felölteni; ahogy ők képzelték. Ady modorosságait (mely náluk modortalansággá fajult), Ady genialitása nélkül. Azután még valami. Azt írtam egyszer: "sejtések, remények, talán megállapítások is: néhány értő és igazán érdeklődő embernek inkább csak maga elé suttogott titkai, köztudattá (száz embernek tudatává) izmosodnak, nyugtalanító érzések, nyugtalanító sorsok, nyugtalanító nevek - életek és művek - mind igazabb és igazabb együttérzést váltanak ki..." Szóval érvényesült. Talán a magyar föld socialis vajúdása is tette. Hogy az ő egyéni elégedetlenségének kifejezésében közelgő földrengések finom szeizmographiai jelzéseit vélték feltalálni. (Amit egyébként Ady szívesen honorált azzal, hogy új vizekre szállva gyakorta vörös vitorlákat vont fel hajójára.) "Mindent el akartam mondani, ami ma élő magyar embert hajt, mint a szíj a gépkereket. Elmondhatom ma már: a mai magyarság, kulturmagyarság lelkiismeretének hiszem magam..." Talán ezért. Talán azért, hogy Petőfi óta nem jött költő, kinek lírájához több közünk lett volna, mint Ady Endrééhez. Volt, aki gyönyörű költeményeket irt, de ezek a költemények egy nagyszerű lélek monológjai maradtak: nem találtak hozzánk. Volt, aki költészetét egy elmúlt korszak gazdasági és szellemi felfogásából, melyben fogantatott, nem tudta átmenteni a jelenbe; ma már csak szép sorai, költői gondolatai - pompás korallszigetek- emelkednek ki a múltak tengeréből. Volt (hála isten van is), aki a legszebb szerelmi verseket írta, a legtartalmasabbakat (megadás, félénkség, nedves asszony ajkak, hangtalan vágyódások, gyöngéd magához vonások, hipnotizáló kényszerítések, szeszélyek és szenvedélyek: minden megvan bennök), de annak a gazdag világnak a hangjai - zokogása, sikoltása, jajja számára, melyben a szerelmen kívüli életünket éljük, nincsenek húrjai. A mi emberiességünk minden törvényét: ahogy szeretünk, ahogy gyűlölünk, ahogy vágyódunk, ahogy megvetünk, ahogy hiszünk, ahogy kételkedünk, ahogy derékon törünk: a mi életünknek hét sebből vérzését, ezt először és kiválóan Ady Endre költészete hozta meg nekünk. Éppen, mert nem egy felemelő élet, melyet példaként állíthatnánk magunk elé. nem egy nagyszerű galdiatora a létnek, nem egy pompás állatszelidítője a féktelen szenvedélyeknek, éppen mert nem ilyen... hanem valaki, akivel elszabadultak a vágyai és szenvedélyei és ragadják magukkal és nyomorékká törik, valaki, aki szemébe köp a létnek, mert föléje kerekedett és mindenéből kifosztotta és aki a másik percben rabszolga alázattal könyörgi "piros csodáit..." mert ilyen s mert költészete ennek az életnek adaequat kifejezése: ezért érvényesült.