Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 9. szám · / · UJHELYI NÁNDOR: SZEMEK
Und Tamásról nagyon különös hírek terjengtek mindenféle. Látták nagyon sokszor a morgue-ban, a kórházak termeiben és tudták, hogy nagy előszeretettel keresi fel a külvárosok veszedelmes helyeit, hol gyakorta esnek meghalások.
Némelyek azt mondták: Und Tamás megőrült, de ez nem volt igaz, mert Und Tamás csak az őrület utján poroszkált.
Utóbbi időben furcsa látásai voltak. Sokszor úgy képzelte, hogy az utak, amelyeken jár, szemekkel vannak kikövezve s mikor lábával tapodja őket, mindegyik sikong, zokog, röhög s mindegyik mondja: Und Tamás a szemek bolondja, Und Tamás szemeket keres.
Éjjel sokszor ha nézte a holdat, úgy vélte, nyájasan ostoba, öreg szem s próbált farkasszemet nézni a holddal. Ez azonban gyáva fickó volt s minduntalan elfödte magát tülekedő, kékes felhőkkel. Nyilvánvaló: félt a hold Und Tamástól, kinek ezután felette különös álmai voltak szobájában, mit újabban nagyon különleges tapétával vonatott be. A tapéta decorative elemeit stilizált szemek alkották s minthogy művész volt tervezőjük, a falakról különböző, némileg egyéni szemek meredtek rá.
Általában nagyon sok holmi volt e szobában, mi Tamás szenvedélyére emlékeztetett. Volt egy lámpája, melyben valamelyes exotikus zöldeslila fényt árasztó illatos olaj égett s ez a lámpa egy nagy, csillogó kristályszem volt.
Und Tamás minden tárgyon, minden eseményben kereste és megtalálta a szemet. A szemet, melyen át kiáradt a dolgok lényege. A szemeket, melyek titkokat susogtak, a szemeket, melyek gyalázatosságokat zakatoltak, a szemeket, melyek mit sem szóltak, mert még mondani valójuk sem volt.
Megtalálta a simogató avagy erősen megrázó illatok szemeit s több ízben konstatált ilyetén félét: ennek a dallamnak szép, ibolyaszínű szeme van.
Végül Und Tamás már az egész mindenséget egy nagy, szokatlanul szintjátszó szemnek látta. És nagyon érdekes ismeretlenségekről mesélt neki ez a Szem.