Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 8. szám · / · LENGYEL GÉZA: SÁROSÉK
Miklós, a szapora beszédű nagyobbik fiú mondta egyszer az ebédnél:
- A kisasszony mostanában sokkal jobbkedvű, mint tavaly, amikor hozzánk jött.
- Ha jobban tanulnál, még jobb kedvem lenne - felelte méltóságteljesen Helén.
A szülők beleegyezően bólintottak, a három gyerek hallgatott. Délután, mikor Sáros már valahol a határban járt, az asszony pedig lefeküdt egy kicsit aludni, Miklós felkutatta a kertben Lenkét. A lány sietve becsapta a regényt. A télen észrevette a kisasszony, hogy a könyvtárát megdézsmálja a tanítványa és ijedten, szigorúan tiltotta el Lenkét a regényektől, amiket ő magának csak abból a szempontból válogatott össze, hogy szerelmesek, forróak legyenek. Azóta az eldugott köteleket olvasgatta Lenke harmadszor, negyedszer is, nagy elővigyázatossággal.
- Ne olvass most - mondotta a fiú - mutatok valami érdekesebbet.
A lány gondosan elrejtette a könyvet a földön egy csomó lomb közé és felállt. A fiú vezette, a kisasszony szobájáig. Az ajtó be volt téve, de nem egészen. Egy vékony sáv világított be az elfüggönyözött homályos szobába.
- Nézz be, súgta a fiú.
A lány óvatosan odatette a fejét. Miklós leguggolt a földre és a küszöbnél lesett buzgón. Lassan bontakoztak ki a sötét szobában az árnyak. A kisasszony, állandó piros ruhájában a széken ült. A széken ült, de magasabban a szokottnál. Mögötte mozgott valami. Egy férfi arc látszott. Persze, ennek az ölében ült a kisasszony. A férfin csizma volt és a bajusza felfelé kunkorodott. A kisasszony megfogta két kezével a bajusz két végét - az ajtónak háttal fordult - és lassan lehajolt, csendesen odatapasztotta ajkát a férfi szájára.
Ebben a pillanatban az ajtón erélyesen megkoppant a Miklós ökle. Egy kis rebbenés hallatszott és a két gyerek nyomtalanul eltűnt, szélsebesen rohant a kerten át a harmadik udvarba.
Ott megálltak, kifújták magukat egy kicsit. Miklós viharosan nevetett. A lány rövideket lélegzett, az arca tüzesre pirosodott és égett a szeme.
- Ugye-e nagyszerű? - nevetett a fiú. A lány hallgatott. Miklós panaszosan mondta:
- Milyen furcsa vagy te.
Másnap délután minden összebeszélés nélkül találkoztak a kertben. Szótlanul, óvatosan vonultak a ház felé. Az óvatosság azonban fölösleges volt. A kisasszony nyitott ajtónál, komoly képpel olvasott, Kövesi pedig nem volt látható. Egész héten hiába próbálkoztak. Miklós abbahagyta, azután elfelejtette az egész dolgot. A lány azonban szorgalmasan kutatott tovább. És észrevette, hogy a kisasszony délutánonként hamarosan bevégzi az olvasását és csendesen az irodába megy, ahol ilyenkor egyedül van a gyakornok. Utána ráfordítják az ajtóra a kulcsot.
Fáradtságos, sok napi munka után, megnagyobbított egy kis hasadékot az ajtón. Másnap - egyedül - megvárta, míg a kulcs fordul. Azután odahajolt és nézett figyelmesen. Iszonyú csalódás érte. Egy nagy könyves szekrény elfogta a kilátást. Egy-egy pillanatra látta csak meglibbeni a két embert, csókok csattanását vélte hallani és elfojtott sóhajtásokat.