Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 7. szám · / · FIGYELŐ · / · "A DIVAT"
Akadnak vidéken érdekes templomok, melyekben otthonos érzés fogja el az embert. Könnyű és házias milliő!... Fehérre meszelt falak, igénytelen rossz, de kedves képek. Vonzó a környezet és nincs benne megdöbbentő hatalmasság: a gyertyatartók is, mint odahaza. Az jut eszünkbe, hogy a vallást ezekben a templomokban meg lehet érteni - mint olyan valamit, ami érzéki, sőt testi szükségleteket elégit ki.
A karban éneklő úri lányok és asszonyok - a múlt héten hallottuk őket a zeneakadémián - akik "nem hivatásos énekesek", hasonlóan efféle principiális gondolatot keltettek. Nevezetesen, hogy a zeneművészet életében és fejlődésében a férfiaknak és hölgyeknek egyenlő fontos szerep jutott. A férfiak az alkotók és az igazi művészek, de a művészetet a nők ápolják, táplálják. Az anyák és a leendő anyák: mintegy őrzik a diszpozíciókat és öröklési igényekre váltják a nagy értékeket. A lelkesedésük állandóbb a férfiakénál és mint zenebarátok kitartóbbak. S talán éppen mert improduktivek, - mint reprodukáló művészek fáradhatatlanok.
A karéneklés nem kedvez a primadonna-hajlamoknak, - de sok "rejtett" intelligenciát, lelkesedést kíván s így a legrokonszenvesebb női tulajdonságokat - az elbúvó szerény szemérmeskedést és passzív fellángolást - revelálja. A női kar halk, éterikus hangjaiban - valószínűen ezért - valami finom, érzéki zamatot rejt. Szép és rokonszenves jelenség! Hivatásos művészek ilyen speciális élvezetben nem igen részesítik az embert. A speciálist pedig meg kell becsülni.
Szívesen köszöntjük tehát a hölgyeket, akik Lichtengerg Emil kitűnő karmesteri pálcája köré sorakozva nyilvános hangversenyen jól válogatott műsorral mutatkoztak be.
*
Budapesten az utóbbi időben elsősorban a zenekari zenének volt csak igazi kellete. A szólista hangversenyek látogatottságát: sokszor inkább a művészi hírnév, a társaságbeli hivalság számlájára vagyunk hajlandók írni. A színpadi és zenekari zene közönségében pedig dominál az a típus, amelyik a zenét holmi narkotikus élvezet gyanánt kultiválja. Így frissen és alkalomszerűen szerez zenei műveltséget, amely azonban fölületes.
A zenei műveltség tulajdonképpeni értékét a hagyományok, a gyermekkori zenei táplálékok, a tapasztalatok, még pedig a sokoldalú és sokféle tapasztalatok adják meg. A lányok akik már tizenöt éves korukban jó karmester dirigálása mellett női karban vagy vegyes karban énekelik a zeneirodalom legpompásabb alkotásait - másképp gondolkodnak a muzsikáról, mint azok a tipikus zsúrhölgyek, akik a tűzvarázst vagy a Tanhäuser-ouvertűrt billegtetik zongorán bátran, kívülről de bizonytalan, hiányos harmóniákkal és lehetőleg sántító ritmikában.
A magyar nők karegyesülete új kultúr-mozgalmi csomót kötött zenei életünk fonalain. A hölgyek erényes buzgóságát komolyan meg kell becsülnünk. A zene-smokkok városában: Budapesten igazi zeneértő közönség fejlődik. És a karban éneklő nő szerepe sokkal jelentékenyebb itt, mint első pillanatra gondolhatnánk.