Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 7. szám
Nótás este, most szaladnak
Zengő szívvel, dalra lépve
Muzsikáló vérű lyányok,
Tararrarom, hajh, tararrarom,
Boldog legények ölébe.
Sunyi tavasz, szelek nyögnek,
Felhők sirnak, erdők zúgnak.
Óh, be csinos temető-dal,
Tararrarom, hajh, tararrarom,
Az Életnek, a hazugnak.
Szent alkalom, hasztalan csalsz,
Nem csókos láz öli testem.
Uccu tavasz, nekem mindegy.
Tararrarom, hajh,. tararrarom,
Én a csókot befejeztem.
Emlékezés, hasztalan hivsz,
Víg tavaszba, nótás tájra.
Dudolgatok, elveszett már,
Tararrarom, hajh, tararrarom,
Régi testem sok csodája.
Száz láz-virág beteg kertje
Virit, táncol most előttem,
Nincs örömem a tavaszban,
Tararrarom, hajh, tararrarom,
Dalban, harcban, borban, nőben.
Nagy, friss dalok, éllel csengők
Nagy harcaim, bátrak, szentek,
Elmultak s a késő nóták,
Tararrarom, hajh, tararrarom,
Vén ajkamon dideregnek.
Nótás este, most rohannak
Csókra, harcra, akik tudnak,
Én kidöltem s nótát zsongok,
Tararrarom, hajh, tararrarom,
Az Életnek, a hazugnak.