Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 7. szám · / · IGNOTUS: VÁLTOZATOK SZEMJÁTÉKRA
...Vagy tán igen? S hogy én mit tudhatom
Hogy te mit tudsz, mit nem tudsz, - én, aki
Tulajdonképp nem is ismerlek, aki
Még hangodat sem hallottam, aki
nem is tudom, tudod-e, ki vagyok?
Idegen vagy előttem, szép leányzó
Most hírtelen - szinte soha nem látott,
Szinte biztatnom kell a két szemem:
Ismerjen rád, keresse, hogy mióta
Ismeri e szép főt, s hogy ez mikor
Bukkant föl először a sik vizen,
Mivé az emlék s jelentés nekül
Való élmények futnak ösze. Lássuk,
Keressük. Be is hunyom szememet,
Hogy jobban lásson, - s mialatt fejem
Visszahanyatlik, és kisimuló
Homlokom a félálom hüvösében
Érzi magán tovább tekinteted
S melegszik benne, mint a tavaszi
Ifjú fényben a kitelelt mező:
Látok mezőket, sétatereket,
Partot, hegyet, fellegvárat, hajót,
Tavaszi fényt a vízen, tavaszi
Köntöst az asszonynépen, és a tarka
Sokaságban egy nagyszemű leánykát,
Vékonylábút, kurtaszoknyásat, - téged!
Igen, szivem dobban: te vagy e gyermek,
Ki emlékemben mindeddig külön
S elhanyagoltan élt a látomástól,
Mely most igézetével elborit.
Szemem kinyílik, és szemben találva
Szemed csillagját, halkan öszeméri
A napsugárképet s a szemsugarat,
Mignem a két jelenség egybeolvad,
S hozzájuk ébred, lelkem temetője
Legaljáról, harmadik adalékul
Emléke egy bolondos, gyerekes,
De szép és kedves, szép és mélabus
Gyerekszerelemnek. Kis fiu voltam
S egy kis leányt szerettem - ennyi az
Egész. Egy szóval sem mondtam neki
Hogy szeretem. Szerettem és kerültem,
S mi szenvedése van földnek meg égnek
Átszenvedtem miatta, mialatt
Ő tudatlan mosolygott, nem gyanitva
Mily poklokat gyújtott önkéntelen.
Ez a ma már kedves pokol világol
Felém a multból - s mivel gyermeki
Szerelmet sugároz, s mert gyermeki
Képed mosolyg felém: tekinteted
Egy ki nem élt gyerekkor, egy be nem telt
Boldogság minden vágyával telíti
Ezt a minden hájjal megkent szivet.
Most látom csak, hogy százszor láttalak
S észre sem vettelek - de amióta
Te észrevettél, én mind gyermekibb
Alázattal hanyatlom semmivé
Tekinteted alatt, áhítatosan
Dagad feléd a lelkem szomjusága,
S nézd: elpirulok s lesütöm fejem
Előtted, aki, ha megszámitom,
Lyányom lehetnél...
(A többi változat a jövő számban.)