Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 7. szám · / · IGNOTUS: VÁLTOZATOK SZEMJÁTÉKRA
De nem, ettől ne tarts. Inkább: jelentem,
Alázattal jelentem itt, hogy bennem
Fenséged, félek, törököt fogott.
Eszem ágában sincs, hogy eleresszem,
S ha kidobott a szeme ablakán,
Visszatérek ugyanez ablakon -
Testben, irásban, más jelentkezésben
Ahogy lehet, ahogy nem tehetem
Hogy ne tegyem, ahogy nem teheted,
Hogy észrevenned végre is ne kelljen.
Leszek bolondos és alázatos,
Csak nézz ide. Leszek hivalkodó,
Csak nézz ide. Leszek tolakodó,
Leszek hetvenkedő s kötekedő
S a kopasz úrnak, ki előttem ül
Szeretettel simitom koponyáját,
Csak nézz ide. Itt szemben ül velem
Egy pártában felejtett hajadon,
Ki szerelmes szemet magán nem érzett
Ezernyolcszázkilencvenhárom óta -
Kikezdek vele és bolond tüzet
Csalok fel elfeledt ábrázatára
S csábitom félszeg magakelletésre,
Csak nézz ide. A rézkürtös előtt
Addig csücsörgetem timsósra számat,
Míg nyeldeklőjén nem akad a nyál,
Amint fuldokló orral visszaszija,
Csak nézz ide. A legszebb pizzicátót
Megbontom durva székrecsegtetéssel,
Hogy elkékülve pisszegnek felém
A révületből felvert zeneértők,
Csak nézz ide. Versenyt verem a taktust.
A karmesterrel, a kis témakönyvet
Vad böngészéssel levelezgetem,
S tovább adom a hatodik határba
Belém nem férő elragadtatásom,
Csak nézz ide. Mint a veszett bika
Szügyembe vágom elbusult fejem,
S mint Hamlet szerepében a ripacs
Négy ujjal boronálom üstököm,
Csak nézz ide, nézz ide, nézz ide.
Nem baj, ha kinevetsz, csak nézz ide,
S ha bosszankodva is, de nézz ide.
Gondold, hogy lenn mulatsz a délvidéken
S farsangot ülsz és a virágcsatában
Csörgősapkásan járja a bolondját
Előtted az, aki akkor nevet,
mikor sirhatnék. Igen, igen, így,
Fordulj felém megint és nézz reám
És mosolyogj s én elcsöndesedem.