Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 5. szám
Itália! tudom városaid csodálni,
hol dús sikátoron vidám nép incseleg.
Lázas az ily szük út, mint testben kék erek,
s nemes habár hanyag, szennyében is királyi.
Vonzanak íveid s tünt fényed palotái
árkádod, oszlopod, a súgaras terek,
hol elszédülnek az ideges emberek,
vonzanak a sötét toronylépcsők csigái.
De nem kékebb eged és a dombod se zöldebb,
mint honni dombjaink s a dunántúli ég,
e gömbölyű, szelíd, szinjátszó kék vidék.
S olasz sziv nem lehet emlékektől gyötörtebb
a vén boltok alatt, az ősök piacán,
mint én ha földeden bolyongok bús hazám!