Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 5. szám · / · BABITS MIHÁLY: SZAGOKRÓL, ILLATOKRÓL
Ne higgyük, hogy e különös illatok művészi megérzetése a szerelmi érzékenység műve: Szász Zoltán hősének sem volt erre elég a szerelem. A legtisztábban esztétikai illatélvezésnek ezer példáját találjuk a sötét Jeanne Duval költőjénél, akinek számára vannak illatok, amelyeknek minden anyag lyukacsos; azt hinné az ember, hogy áthatnak az üvegen. En maint endroit cette préoccupation de l`arome reparait, írja róla Théophile Gauthier is, entourant d`un nuage subtil les étres et les choses. A pézsma, a tömjén, az ámbra, ó szekrényekben feledt illatzacskók különös zamata extasisba ejti, mint kedves állatát, a macskafű [**] szaga.
Egyáltalában a szagok iránti érzékenység és a szellemi kiválóság úgy látszik egyenes arányban van. A görögök regéiben az istenek közellétét illatukról lehetett megismerni. Gondoljunk a Dante illatozó angyalára is (Purg. XXIV. 145-150.) Míg a közönséges ember az orrát úgyszólván csak elővigyázati eszközül használja (gázömlések ellen) mint az iskolakönyvek teológiája tanítja - s körülbelül mindig csak oly - utilitáris - magatartást mutat a szagok iránt, mint a Teniers képén - az öt érzék - az ételt szagoló hölgy [*] , akinek arcán e vulgár-utilitárizmus, az esztétikai képességek egyenes ellentéte éles kifejezésre jut: - addig a szellemileg előkelőbbeknek nemcsak szemük, hanem orruk is művészi = érzékenyebb és obiectiv, vagy ahogy Schopenhauer mondaná: az akarattól független. Innen van, hogy a nagy szellemeket szinte kísértik, gyötrik az illatok, de nagyobb élvezeteket is nyújtanak nekik, mint más halandónak - ha talán nem is ébredtek ennek annyira öntudatára és nem is fejezték úgy ki, mint Baudelaire. Már a latin költő írta:
Sagacius unus odoror,
quam canis acer -
S Montaigne mondja: Quelque odeur que ce soit, c`est merveille combien elle s`attache á moy et combien j`ay la peau propre á s`enbruver. De nem a bőr az oka, sem a nagy bajusz, melyet szintén felhoz, hogy az illatok a lelkére hatnak: car j`ay souvent aperceu qu`elles sont... J'aime bien fort á estre entretenu de bonnes senteurs... Ces belles villes, Venise et Paris, alterent la faveur queje leur porte, par l`aigre senteur. Tudjuk, hogy Gőthe és Arany is rendkívül érzékenyek voltak a szagok iránt; az utóbbi gyakran fejfájást kapott tőlük. Kazinczy nagy érzékenységét ez irányban mutatja a Pályám Emlékezete egy helye (II. könyv. I. 16.). Schillert esztétikai tevékenységre hangolta egy oly illat, mely az átlagembernek ellenszenves, mert érdekeivel nem egyezik.
Számos illatot - a nedves föld illatát, a dús haj illatát - igazán csak a művészemberek fedezték fel és érzik s élvezik. A művészi benyomásokra fogékonyabb Kelet fogékonyabb az illatokhoz is. A klasszikus ókor civilizációjához (e kiváltképpen esztétikus civilizációhoz) oly mértékben hozzátartoztak az illatok, amint azt mi nem is képzelhetjük.
Ha valaki ez "alsóbb érzés" prózaiságát, vagyis, hogy megint Schopenhauer nyelvén beszéljek (aki különben szintén lenézi a szagló érzéket): az akarattal való összefüggését veti fel: ami miatt pl. az íz nem esztétikai érzet és a szakácsművészet sohasem lehet művészet; gondoljon arra, hogy a zene nem kevésbé összefügghet az akarattal - pl. a Tristan vagy Salome zenéje - s viszont az orr nyálkahártyájának szaglósejtjei a legspirituálisabb gyönyört képesek nyújtani nekünk, nous resiouir, esveiller et purifier le sens, pour nous rendre plus propres á la contemplation, amire minden vallás kezdettől alkalmazta is - s néha tán minden érzék közül a legkevésbé tetszenek érzékieknek. Igen a szag egészben véve sokkal szellemibb, mint akár a szobrászat, akár az építészet anyaga, akár a lármás zene.
Diese Nase - mondja Nietzsche, - von der noch kein Philosoph mit Verehrung und Dankbarkeit gesprochen hat, ist sogar einstweilen das delicateste Instrument, das uns zu Gebote steht: es vermag noch Minimaldifferenzen der Bewegung zu constatiren, die Spectroscop nicht constatiert.
[**]
[*]
[*]
[*]