Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 3. szám · / · KEMÉNY SIMON: NÉGY VERS
A kövér hold, az álmatlan öreg
Ma nem kószál az égen;
A szivemen sötétben zongoráz
A szerelem: az égő szemű láz,
Reszketve és fehéren.
A mellemben kis házat épitett
És nem mozdul ki onnan,
Karcsu testén zöldselyem a ruha,
Zongorás ujja hosszú és puha
De a végén karom van.
Csak zonoráz és halkan énekel
Szeme kéken kitágul;
Azt énekli, hogy öljem meg magam,
A pisztolynak oly édes csókja van.
S ha elhallgat elájul.