Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 3. szám · / · BABITS MIHÁLY : SWINBURNE
Erotikus költővé fejlett ő maga is: a tüzes vágy, az emésztő szenvedély költőjévé. S folyton tanulva, az ókori-örök mintákon folyvást csiszolva előkelő lelkét, felkereste azokat az ókori erotikusokat, akikkel ő és Baudelaire rokonlelkek voltak. Sappho emléke, alakja folyton kísérté költészetét. [*] Fölkeresi az antik szerelmi mítoszokat, a szenvedély mély szimbólumait, Itylus történetét, az exotikus királynők rejtelmes szerelmeit. Masque of Queens c. költeményében s királynők hosszú sora vonul fel a dalaik ó patináján új tűz villog át. Ez antikizáló költeményekből a saját égő lelke szól, vágyai és undorai együtt. Az undorok lassankint a végzet jellegét veszik fel, a görög végzetét, egészen modern színben. S témája mint Baudelaireé, az emésztő, az átkos szenvedély lesz. Ezt szimbolizálja a görög végzetfelfogás magaslatára emelve az a hatalmas tragédia, mellyel két ifjúkori kísérlet után egyszerre hona költőinek első sorába emelkedett: Atalanta in Calydon. A mythoógiai Meleager története ez, akinek életét az istenek egy üszök égéséhez kötötték. A legáltalánosabb, legörökebb emberi végzet lebeg az ifjún: a tűz végzete, a szerelem végzete: ennek mély sejtelme, s égő iszonya izzik át a tragédia csodálatos szépségű kórusain és nemesen, görögösen egységes nagy koncepcióján.
[*]