Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 3. szám · / · BABITS MIHÁLY : SWINBURNE

BABITS MIHÁLY : SWINBURNE
4.

A nagy költők, akiket a brit társaság felső körei adtak a világnak, Byrontól Wilde Oszkárig, mind betegek és dekadensek. Hanem ez két különböző dolog. Könnyű kimutatni, hogy minden költészet, mert művészet, már azért dekadens. A művészet a teremtés folytatása: új kombinációkat teremteni, új képeket adni, új érzéseket költeni, újat, újat! Az a művészlélek, akiben új módon csoportosulnak a világtól nyert képzetek: a többiekétől eltérő módon. S a nagy költőnél új módon csoportosulnak a szavak is, hogy új képzetegymásutánt költsenek az olvasóban. Minden nagy költő dekadens volt. Horatius nyelve nem dekadens-e? A görög antológia legtöbb darabja modern nyelvre fordítva: dekadens költemény. "Az ember őrült sár" "az ember fáj a földnek" - ki írta ezt? Valamelyik modern dekadens? Vörösmarty irta: Vörörmarty minden oldalán van ilyen. S Arany nincs-e teli dekadenciával, szó összeforgatással, különcködéssel? A vén Cigány épp úgy dekadens-költemény, mint a Hídavatás.

De e kor dekadens költői betegek is voltak. Betegségük a koré volt s a neve talán pesszimizmus. S minden, ami a költők pesszimizmusával jár: fájdalmas titkok, romantikus untság, megtévedt szerelmek. S Byron után, a Swinburne korában, a legdekadensebb, legáldóbb, s talán legköltőbb költő: a legbetegebb - Baudelaire volt.