Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 3. szám · / · BABITS MIHÁLY : SWINBURNE

BABITS MIHÁLY : SWINBURNE
2.

Vajon az is véletlen-e, hogy Swinburne, a Swinburne-ök ivadéka, hogy anyja Ashburnham-lány, s ereiben Albion legrégibb családjainak vére foly? Melyik növénynek kell annyi régi nemesbülés, annyi lassú, földalatti, titkos érés, mint a művészléleknek? Nemzedékről nemzedékre fejlik a nemes tenyészet; s a teremtés koronája, a teremtő költő lelke, egyszerre jöjjön, őstelen? Nagy korok érlelik a nemzetségek lelkeit s a bátor és nemes harcosok utódai bátor és nemes költőkké válnak. Aranyunk ősei Bocskay hajdúival kűzdtek a szabadságért: a Swinburneök hív karja a Stuartok házát védelmezte. S az atyák rajongásai a gyermek lelkében a skótok szép és szerencsétlen királynőjének regénybe illő eszményképévé alakultak ki, s e gyermekkori hőskép átkísérte őt az életen, mint Aranyt a Toldié. S befejezve hatalmas trilógiáját Stuart Máriáról, a búcsúvétel fájdalmával írta gyönyörű epilógusában: "Királynő, kinek házáért atyáim harcoltak, áradó-apadó reménységgel, pirosló csillag a gyermekkor tüzes gondolatai közt, isten veled."