Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 3. szám · / · BABITS MIHÁLY : SWINBURNE
Úgy van: tiszta véletlen, hogy Swinburne Londonban született. Nem Londoner ő, mint Browning: praktikus élet, gyárak, Hallok, ős templomokban protestáns beszédek nem nevelték okos, optimista reális költővé! Rajongása nem az erkölcsé, homálya nem a ködé. Azért igazi angol ő is. Északon, az északi tenger mellett, népe Northumberlandjéban, ahol családjának ősei éltek, ahol gyermekéveit töltötte: ott van hazája. A tenger legrégibb ismerősei közt volt: a parti gyermek boldogságával fickándozott habjaiban s otthon érezte magát: anyja kebelén. "Még egyszer átadom neked testemet-lelkemet, tengeranyám, dajkám," írja később, "aki szívemet örökre bírod. Szirt, homok hátrál, szív szíven vagyunk, tengeranyám." Aztán kiült a partra, a napra: olvasott. Mit olvasott? Talán az északi balladák, szülőföldének ős költeményei, melyeket úgy ismert, annyira szeret, oly bámulatos stílszerűséggel utánzott: lopták a tengerzúgásba dallamukat...