Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 2. szám

BALÁZS BÉLA: TI

Hiába küldtelek, hiába mentél.
El nem kerüllek szükek a falak.
Én találkozom néha asszonyokkal
Akik hozzád hasonlitanak.
És tudom már, hogy többen vagytok.

Dacos közönnyel mentek el mellettem.
S ha én elétek állok hirtelen,
Hogy döbbenve megismerjük egymást
Ti végigmértek gúnyos-hidegen. -
De azért szomoruak vagytok.

Vagytok testvérek? - Vagy talán egy
Rejtett királynő udvarhölgyei?
Küldött utánnam, lobbanó lidércek
Az életködben megtéveszteni? -
De végül hozzája vezettek?

Szerelmem örökegy, s ti jöttök-mentek,
Egy messzi fényt ver rám szemetek.
Egy messzi fény fáj hogyha rámtaláltok
A csókomat halványan türitek.
S egymásra emlékeztek titkon.