Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 1 szám
Im itt a tág, a szabad éjszaka,
szép maga, szine, szaga s csillaga
mi szűk szobáknak sápadt gyermeki
tegyünk szerelmi vallomást neki -
Ó éjszaka! ó fényes éjszaka!
A föld ha nyúgalomé s gyönyöré,
szelid szárnyával ő borúl fölé,
mint jó szülő, takarva öleli,
áldón ragyognak ezer szemei -
Ó éjszaka! ó szelid éjszaka!
ő sohsem pihen: alkot bodogan;
ölén száz élet nesztelen fogan.
ölén ha tölten nyújtozik a kéj,
szemét hamissan húnyja a "vak éj" -
Ó éjszaka! termékeny éjszaka!
Arany tőgyén, mely holdnak hívatik,
fehér tejjel táplálja gyermekit,
s hamerre kéjes dombhát domborúl,
tetsző fátyollal rejti, jámborúl,
Ó éjszaka! urasszony éjszaka!
Ő mindenekre egyaránt figyel,
jól tudja mindig ő, hogy mit mivel,
ő szárazságra bocsát harmatot,
meleg nap után hűs fuvallatot -
Ó éjszaka! ó gondos éjszaka!
Melegítő hűs, zaj-táplálta csend
mozgalmas nyúgalom, ne bánjuk, mit jelent;
mi szűk szobáknak sápadt gyermeki,
tegyünk, tegyünk szerelmi vallomást neki!
Ó éjszaka! ó szabad éjszaka!