Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 1 szám
Gyér meseszálon függ piros élte,
Az első hajnalt rettegte félte -
Te ki kezedben
Hozod halálom
Hajnal ne jőjj el,
Mesélni vágyom.
Szép dús a hajam
Gyöngyszin a testem,
Tizenhat évvel
Sohsem szerettem,
Csak ne legyen hajnal,
Csak legyen még éjjel,
Nagy Szultán mulatlak
Ezeregy mesével!
Seherezáde századik éjjel
Tartja urát, a szultánt mesével,
Mesél alélva
Álomra vágyva,
Sóhaját fojtja
Szőnyeges ágyba.
Allah segits! Hogy
El ne felejtsem.
Kusza fonalamat
Most még el ne ejtsem.
Egy kis erőt adjál,
Egy kis mesét adjál
Csak egy napra valót.
Csak ma el ne hagyjál!
Seherezáde ezredik éjjel
Tartja urát, a szultánt mesével.
"Ezer napom terhét,
Alig, alig birtam,
Két szép fiút szültem,
Sok szép könnyet sirtam.
És bár fájdalomban
Görnyedtem és féltem -
Ezer bágyadt éjjen
Sok mesét meséltem.
Pihenni, pihenni!
Nem szóllani csókról,
Csengő gyönyörökkel
Megrakott hajókról.
Pihenni, pihenni -
Nem félni a reggelt
Elaludni napom -
Míg az időm eltelt. -"
De ha kifogy az álomjószág
A nehéz pallósú valóság
Napot neked valjon még ád-e,