Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 1 szám
Számízét nem rontom, hagyjatok,
Most a halál előtt, most: vagyok.
Most, most e pillanatban élek:
Most jönnek az ízes emlékek.
Nem ad ennyi, bő száj-ízt soha
Sem patika, sem urvacsora.
Pap, orvosság most félre, félre:
Emlékszem az anyám tejére.
Jönnek az ízek és illatok
S megdicsőült innyel halhatok.
Érzem első fogamnak kinját,
Az első szó bus csínját-bínját.
Számban van az, amit homlokon
Csókolt reám az első rokon.
Első figyelése a dalnak,
Első gondolatok, fájdalmak.
Első lyány, első poéta-ut
Édes nyállal számban összefut,
Első sikerem, első tornám,
Első, göthös bűnöm, tivornyám.
S azután fényes rettenetek,
Miket halódva is szeretek.
Nagy mámorok, hős busulások,
Mindig ujak és mindig mások.
Féreg-magyar harcok, kicsinyek:
Dobtam szivem s nem tudtam kinek.
S egy asszony, akinek a csókja
Még most, talán most is, jó vóna.
Izzel, illattal tele a szám,
Most, most, az élet pirkadatán.
Szám-ízét nem rontom, hagyjatok,
Most a halál előtt, most: vagyok.