Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 24. szám
A szürke semmit láttam egyszer én már,
A szürke semmit, mely mindennek atyja,
Azóta nincs szememben büszke fény már
És nincs szivemben a remény malasztja!
Ó szürke semmi szürke tengere,
Melyen világunk bús gályája horpad,
Ó tekintetünk üveges ege,
Melyen kiégő bolygók haldokolnak!
Merev mindenség és meddő menyország
Ringasd csak süppedő lelkek hajóját,
A vitorlát, az ágyút, a harangot:
Nincs itt megállás, szakadók a partok,
Csak tenger, sós, keserves és unalmas,
Csak ember, kinek az örvény irgalmas!