Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 20. szám · / · Lengyel Géza: Az apa
Hozzá ült mégis az elhagyott festőállványhoz. Kint hidegen, csillogón sütött a nap. Megkeverte a festékeket és fantasztikus foltokat rakott a vászonra. Munka közben, nesztelenül jött be az asszony.
- Dolgozik újra - gondolta boldogan.
Csendesen a háta mögé került. Nézte a vásznat és nyugtalan lett. Mintha álmodnék, összefolyó, értelmetlen, se eleje, se vége álmot, úgy dolgozott az ura. Vázlat nélkül, terv nélkül, holott alapos rendszerességgel látott azelőtt minden képéhez, vázlatok, jegyzetek tömegével, szigorú szisztémával.
Mindennek nyoma sem volt most. Fél óra múlva mégis kialakult valami furcsa, fantasztikus tájkép.
- Mit csinálsz? - kérdezte az asszony.
Bodó összerezzenve, ijedten fordult hátra.
- Nagyon jó kép volna - mondotta komolyan - de nem látok már eléggé. Sötétedik. Pedig csak teljes világításnál tudok dolgozni.
Rémülten pillantott az asszony a széles ablakmezőkre. Kint teljes őszi fényében ragyogott a nap. Kora délután volt. Az estének, sötétedésnek semmi nyoma, Bodó a szemei elé tartotta a kezét.
- Vigyázz a papára - jutott hirtelen az asszony eszébe Ili szavai. A búcsúzó szavak, amikre ügyet sem vetett akkor. Most se tudta, sejtett-e már valamit a lánya, de fojtogató szívdobogás közben hajtogatta magában, hogy csakugyan vigyázni kell.
Szótlanul, szorongva járkált napokig az ura nyomában. Figyelte, nem olvas-e. De az utolsó időben már az újságról is leszokott Bodó. A szobáiból ki nem mozdult, munkához újra nem nyúlt. Mintha minden véletlen változás arra rendezkedett volna be, hogy ne vegyen észre magán semmi változást. Az asszony nem tudta, mit csináljon. Nem mert szólni és nem mert orvosért küldeni, amíg maga Bodó fel nem ébredt hirtelen örökös kábultságából.
- Tudom már mi bajom van - mondotta egyszer minden bevezetés nélkül. - Meg fogok vakulni.
Az asszony visszatartotta zokogását:
- Micsoda ostobaság ez - tiltakozott. - Megerőltetted magad egy kissé. Gara doktor rendel egy kis szemvizet és minden rendben lesz.
A doktor eljött és elmenőben ennyit mondott az asszonynak:
- Idegorvost is tessék hívatni. Mert nincs kizárva, hogy ez a szembaj csak valami idegbetegség tünete.