Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 18. szám
Igaz életre nem születtem:
Én soh'sem születek meg!
Hiába hordott jó anyám
Meleg, meleg szive alatt, -
Hiába lettem gyermek -
Játsztam tarka domb oldalán!
Dallal, virággal hiába haladt
A vágyak búcsúja mellettem,
Közéjük soh'se keveredtem!
- Én soh'sem születek meg!
Elküldtem magam vándorútra
S hogy megint váljak, visszatértem!
Körültem minden, minden más lett -
Ezer élével régi útnak
Álmos lelkemet törtem, téptem -
Reszkettem, hogy felém fehérlett
Híves háza a bűvös múltnak!
De jaj! életre mégse keltem!
De jaj! magamra mégse leltem!
Én soh'sem születek meg!
Hiába hordtam én is - én is
Szivem alatt a gyermekem!
Hiába sirtam, hiába féltem,
Hiába fájtam, hiába szültem!
Hol van, hol van az életem?
Mennyit sejtettem és reméltem,
Csalódva, verve mennyit ültem -
És hányszor vettem vágyva, gyúrva,
Alélt szivem kezembe újra!
És mégsem születtem meg -
És soh'sem fogok megszületni.