Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 17. szám · / · Bíró Lajos: Szeptember
Egy hét múlva újra jött a rózsaszínű levél. Ha nem jön, akkor majd a lány megy el a lakására. A nagyságához.
Vajda öldöklő keserűséget érzett. Hát ez így megy ezentúl? Hát ilyen tehetetlenül kell engedelmeskednie ennek a bestiának. Hát ez így parancsolgat vele? Összeszedte magát. Nem megy el hozzá.
Este a feleségével Bánóról, a társáról kezdett beszélni. A családi életéről. Hogyan csalja a feleségét. Vajda ekkor egy mosolygást erőszakolt az arcára és dobogó szívvel kérdezte:
- Hát te mit csinálnál, ha megtudnád, hogy megcsaltalak?
Az asszony könnyedén megvonogatta a vállát, mosolygott és nyugodtan válaszolta:
- Tudod: nem lennék többé a feleséged.
- Elválnál?
- Nem. A gyerekek miatt nem. De nem lennék a feleséged többé. Hiszen tudod.
Vajda rémülten hallgatott. Tudta. Régebben sokszor beszéltek róla. Az asszony most könnyedén elhárítja a kérdést; biztosra veszi, hogy soha sem kerül rá komolyan a sor. De az elhatározása a régi. És ha rákerül a sor, beváltja. Csendes, kedves, szelíd, jó asszony, de a hűségéért hűséget kíván. És erős az akarata.
Vajda rémülten töprengett. Mindent el akart mondani az asszonynak. De mikor a próbálkozás ilyen rosszul sikerült. Mit tegyen most?
Másnap reggel már hétkor elment hazulról. Rohant a lányhoz, hogy otthon találja. Otthon találta. Ágyban volt még. A cseléd beeresztette. Megismerte.
- Tessék nagyságos úr - mondta. - A kisasszony még alszik.
Bement hozzá. A lány felébredt és rámosolygott. Ő megállt előtte.
- Mi kell? - kérdezte haragosan.
A lány várt egy kicsit, azután barátságosan mondta:
- Ugyan, üljön már le.
- Nem.
- Itthon van...
Vajda káromkodott, dobogott a lábával, dühösen járt a szobában, azután odaállt a lány elé és rákiáltott:
- Mit akarsz tőlem?
- Azt - válaszolta a lány nyugodtan -, hogy jöjjön hozzám. Minden héten kétszer kell jönni.
- Nem - kiáltotta Vajda -, nem jövök. Te piszok! Te disznó!
- Minden héten kétszer - mondta a lány. - Hogy lássák a házban, hogy maga az az úr...
Vajdának elborult a gondolkozása a dühtől. Ez a becstelen nyilvánosan magához akarja őt kötözni.
- Nem - ordította -, nem.
A lány ekkor kipirult, felkönyökölt és kiabált:
- De igen. Maga az én szeretőm. Ide kell jönni. Magáé a gyerekem.
Vajda megfogta a lányt. A lány azonban lerázta őt magáról, felült az ágyban, a paplan leesett róla, szétbomlott a haja és sikoltozva kiáltotta:
- Idejön hozzám. Idejön mellém. Ha nem jön, elmegyek a feleségéhez. Megmondom a feleségének.
Vajda leeresztette a karját. Lihegett. Nem tudott szólni. A lány is elhallgatott. Vajda azután fáradtan ült le egy székre, a lány lassan kiszállott az ágyból és csendesen kerülgette, halkan és óvatosan forgolódott körülötte.