Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 17. szám
Álmomban mintha mély kutat
Nagy csók-kutat lihegve ásnék:
Lompos, szép, álmos, szőke lyány
S bús-víg, kóbor komédiás-nép
Bukkan elébem.
Ott éltünk, közös udvaron.
Korhely szinész-pár s nagy leánya,
Akinek csipői köré
Fonódott egy kis diák álma
És a jövendő.
Szinte husz év mélységnyire
Megkövült lelkemben feküsznek.
Valamikor én azt a lyányt
Vallottam a legméltóbb szűznek
S csurgott a nyálam.
Nomád nép, lyány, tacskó-korom,
Kivánkozó, szerelmes éjek
Kincsét veti föl a gödör.
Ime itt van, ez volt az élet:
Néhány szamár vágy.
De akkor éltem igazán,
Akkor tudtam nőstényt szeretni.
Azóta már csak másolok.
Életem egy rossz álom, semmi:
Ásom a gödröt.