Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 16. szám · / · FIGYELŐ
Egy udvariatlan szélvihar tönkretette a túlságosan vérmes reményeket, amik a Zeppelin-féle léghajóhoz fűződtek. Igen, most már megvan, ha nem is ragaszkodik éppen Zeppelin nevéhez - a Parseval-féle kísérlet, amely hasonlíthatatlanul kisebb reklám mellett történt meg, viszont hasonlíthatatlanul többet ígér -; most kétségtelen, hogy a léghajó puszta kormányozható volta nem probléma többé: ezzel megvalósult egy ideál és tönkre ment néhány szép illúzió. A kormányozható léghajót jogunk volt eddig úgy elképzelni - és így képzeltük el, akármennyit tudtunk is a fejlődés törvényeiről -, hogy amikor az ötlete kipattan, amikor a nagy bökkenő megszűnik bökkenő lenni, attól kezdve roppant gyorsan felépülnek a nagy, levegőben úszó házak, a világ-hotelek kényelmével és egy fejedelmi jacht biztosságával, lefekszünk Párizsban és Konstantinápolyban ébredünk. A vasutakat pedig néhány év alatt ócskavas gyanánt kótyavetyélik el.
Most - Zeppelinnek nem a katasztrófája, hanem a sikerei nyomán, Parseval nyomán és a szárnyas repülőgép experimentumok után valami olyanféle köztudat kezd derengeni, hogy a levegőt meg lehet ugyan nyergelni, de tökéletesen meghódítani bajos; a légi utat bizonyos célokra fel lehet ugyan használni, de a légi közlekedésnek bizonyos, előre sejthető határai vannak és az egész ballonos, vagy szárnyas közlekedés nem mutat olyan nagy perspektívát, mint a róla szőtt illúziók. Hasonló kiábrándulás ez, mint amilyenben az automobil részesített bennünket. Ez a szerszám óriási sansszal indult neki az életnek. Amikor az első Gordon-Benett-versenyek gyönyörű katasztrófáinak híre érkezett, joggal hihettük, hogy néhány esztendő alatt vasúton csak a harmadosztályú utasok járnak, akiknek szegényeknek nincs pénzük, meg a nagyon gazdag emberek, mert azoknak mindegy, hatvan kilométert tesznek-e meg egy óra alatt, vagy százat.
A gyönyörű reményekre jogosító automobil rútul becsapott bennünket. A fejlődésnek azon a szédületes fokán, amelyen most áll, a praktikus alkalmazása aránylag kevés. Mert az automobil, amely magán luxustárgy, nem számít. Mint közhasználatú jármű igen szerény helyet foglal el. Az a jelentékeny árcsökkenés, amely például a biciklit annyira népszerűsítette és amelyet ugyancsak megjósoltak a gépkocsi számára is, még nem következett be. A vállalkozási kedv csudálatosan közömbös az automobil-közlekedéssel szemben, az utakat nem javították elég gyorsan a pneumatik-igényekhez. Száz ok és ezer tünet, de egyetlen meglepő, negatív eredmény: hogy Gödöllőre és Vácra, Esztergomba és száz szomszéd portára még mindig nem járunk gyors és megfizethető automobilon, hacsak valami előkelő mecénás fel nem vesz a kocsijára.
A nagy sikertelenségnek, amellyel a való élet a gazdagságnak ezt a luxusmechanizmusát fogadja, nem jelentéktelen része a gyorsaság-svindli. Az automobil mellett lomha cammogásnak szokás már minősíteni a gyorsvonat járást, elmaradt ócskaságnak az egész vasúti közlekedést. Holott az automobil, amennyiben gyors, egyúttal halálos veszedelem. Ha a vasutakon is mernének kockázatos sebességgel experimentálni, akkor a gőzmozdony helyenként szédületesen lepipálná fiatal kollégáját. Igaz, hogy minden másnap megölne néhány száz embert, de ugyanazt teszi az automobil is, azzal a különbséggel, hogy automobil-katasztrófánál - több utas híján - csak három-négy élet pusztulhat el.
A gyors automobil-iram tudvalevőleg nem folytonos gördülés, hanem valami ugráló röpülésfajta. A kerekek helyenként nem érik a talajt, hanem egyik-másik oldalon valósággal a levegőben repülnek. A katasztrófát éppen ezért idézi elő a legkisebb akadály is. Az ötven-hatvan kilométeres és a gyorsabb automobil-út mindinkább a halál-út felé közeledik. Minden pillanatban leskelődik reá a pusztulás. Hát még a híres kilencven-száz kilométerek!
Bámulatra méltó, hogy gyávaságban megőszült börziánerek, öreg milliomosok, akik csak a pénzügyi manőverek terén mernek fegyvereket elsütni, milyen félelem nélkül ülnek a halálgépre. Viszont éppen nem meglepő a szeszélyes, veszélyes, megbízhatatlan, esetlegességeknek kitett töf-töf exkluzív közlekedés gazdasági helyzete. Kiváltságos elnyomatása.
A jó öreg gőzmozdony, amely a maga szerény nyolcvan kilométerjét óra pontosságával teszi meg, sok melankóliával szemlélheti ezt a vad jármű-káoszt. Mióta a gazdag emberiség a saját automobilján rohan vesztébe, a még gazdagabb kocsikázó, az állam, a hadsereg pedig léghajón kívül mással nem törődik, azóta őt nagyon elhanyagolták. Valósággal szembetűnő, hogy az utolsó évek automobil-rohama és léghajó-láza mellett milyen kevés figyelemben részesül a vasút. Talán összeköttetésben is van a két dolog. A technikusoknak éppen a legjava fordul a legizgatóbb, a legfrissebb problémák felé. Egy-két évtizede még ahány hivatásos és hívatlan "feltaláló" mind azon igyekezett, hogyan lehetne berendezést szerkeszteni vasúti balesetek elhárítására, milyen a legtökéletesebb fékező-rendszer, meddig fokozható a sebesség. Ma automobil-patentekkel foglalkozik a praktikus rész, repülő szárnyakat rajzol a fellengzősebb. Ami a kényelmet, az utazás berendezését illeti, ennek a fejlődése is tökéletesen stagnál. Holott alig hihető, hogy az automobilnak és a léghajónak még oly szédületes pályafutása mellett is a vasút olyan helyzetbe kerülne, mint egykor vele szemben a fuvarozás. Az új közlekedési eszközök mai állapota mellett pedig a vasút, azaz hogy a vasúttal elérhető helyzet egyszerűen mennyei tökéletességű. Nem mindenütt mennek ugyanis - mint nálunk - visszafelé a modern technika útján. Egy kis jóakarattal és kellő áldozattal a vasúton megbízható módon lehet óránként száz kilométert tenni. Ilyen praktikus rekordról az automobil nem is álmodhat. Az express-vonat még mindig hasonlíthatatlanul olcsóbb, mint az automobil-út és kényelmes, tágas, tűrhetően emberi. Aki hálókocsihoz, étkezőhöz szokott, az előtt egyszerűen érthetetlen, hogyan lehet tizenkét órát, vagy öt órát egy ülőhelyen eltölteni.
Persze, a legmodernebb gépkocsit kell összehasonlítani a legmodernebb vasúti vonattal, sőt azon túl azzal az ideális járművel, amelyet a technikai tudomány és művészet mai fejlettsége mellett játszva meg lehetne konstruálni, ha nem szorítaná máris teljesen jogosulatlanul a lomtár felé a kifejlett, kialakult, a tökéletesség felé haladó vasutat a gépkocsi-kisded és a léghajó-embrió.