Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 16. szám
Tikkasztó, fojtó éjszakában
A hold ezüstjét hinti szét.
Hát élni jó? Hát élni szép?
Olyan nagyon nehéz a lábam.
Nem táncol immár, csak tapos.
Olyan nyílt, egyszerű az élet.
Nincs benne semmi, semmi mélyebb.
Csak a halál titokzatos.
S a holnap lopva itt terem...
Szin ébred, szürkül, nő a kétség.
Megy a sötét, jön a Sötétség,
Élet jön: csupa sejtelem.
Hold halaványul, hűsszelű
Hajnalba fordul... Csak szelíden,
Csak halkal érintsd gyönge szívem
Halál! kemény vagy s egyszerű.