Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 15. szám · / · FIGYELŐ
Schiller azt írja 1798-ban Goethe-nek: "Látta ön, olvasta ön valaha Rétif-nek különös könyvét: Coeur humain devoilé? Én éppen most olvastam és - nem szólván egynémely visszataszító, lapos dologról - gyönyörködtem benne. Még soha sem találkoztam olyan hevesen-érzékies természettel és alakjainak, különösen nőalakjainak változatossága, az egésznek lüktető élete, a francia életmód ecsetelése bizonyos néposztályban, méltán felkelti érdeklődésünket. Számomra, akinek oly kevés alkalma van arra, hogy kívülről merítsen és az embereket mint élő embereket figyelje meg, számomra megbecsülhetetlen értékkel bír e könyv." Rétifnek ezt a tizennégy kötetes regényét most lefordítják a németek; három kötet már megjelent belőle (Julius Eichenberg kiadásában), a porosz államügyész már le is foglalta; ha a lefoglalást feloldják, megjelennek a további kötetek. Rétif önéletrajzát írja meg ezekben a kötetekben; késő öregkorában írja meg, amikor már a legfitosabb, legbájosabb, legkacérabb Palais Royal-beli lány is csak emlékét tudta felkelteni benne az elmúlt szerelmes éjszakáknak. S ebben a tragikus, nagyon tragikus hangulatban írta meg szerelmeinek történetét; mert élete története: szerelmeinek története. Tizenhárom esztendős korában már apa. És hatvanöt esztendős korában, amikor féltékenységtől űzve, rohan a kocsi után, melyben imádottját sejti, még érzi, tudja, hogy az élet több, mint "kedves megszokás". Ami e két évszám közé esik: hajadon leányok, akik kíváncsiak, vagy nagyon egészségesek, vagy egy kicsit betegek, hű hitvesek, akik az önmegvetés mártíromságát veszik magukra, cselédek, kik védelmet, szánalmat keresnek, nők, kik reflexió nélkül fogadják az életet, anyák, kik túlzott gondoskodással érdeklődnek jövendőbeli vejük tehetségei iránt, ledér lányok, kik kipihenik a foglalkozás fáradalmait, már nem fiatal asszonyok, kik emlékeikhez még egyet - egy utolsót, egy utolsó előttit fűznek - ez a tarka kedves sokaság lejt Rétif szívén keresztül s teszi gazdaggá, értékessé életét. Valljuk be; irigylésre méltó élet. S mert a szerelem az ő számára sohasem epizód, hanem vallás, hivatás - levegője, vize, tüze: mint ő mondotta - melyet kötelességekért, imaginárius dolgokért (amilyen a művészet is) soha fel nem áldoz: szépek a szerelmei. És változatosak. Örökké az erotikum országában kalandozó képzelete változatossá varázsolja az egyforma öleléseket. Emberei nem mindig érdekesek, de a tények, amiket róluk elmond, a helyzetek, melyben őket bemutatja, teljes elfogulatlansága és könnyedsége, vonzó olvasmánnyá teszik könyvét. Szó sincs róla: nem regény; nem is művészi életrajz, de értékes anyaggyűjtemény. Íróknak olvasniok kellene Rétif könyvét.
S itt érdemes volna bővebben megvizsgálni, hogy erotikus-e Rétif könyve vagy pornográfia. Egy kicsit szemügyre venni azt a kényelmes megállapítást, hogy a pornográfia erkölcstelen, a művészi erotikum nem az. Hogy a pornográfia az érzékekre spekulál, a művészi erotikumnak tisztán művészi céljai vannak. A hatásukat kellene vizsgálni és megállapítani, hogy Rétif könyve... erkölcstelen könyv.