Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 12-13. szám
Ha orron volna tán, mint a kutyának:
Így meg nem ösmerem saját hazámat.
Ha fülem volna, finom, mint a nyúlnak,
titkos szidások mikor rám zudúlnak.
S ha volna, mint a sasnak, sasszemem.
Mit látok így s mennyit kell sejtenem!
*
S mit ér, ha rózsáid szagolhatod,
S nem érzesz annál szűzebb illatot.
S mit ér, ha szellő körülcirogat,
S nem hallasz annál halkabb hangokat.
S magasból, messziről is élesen,
Ha nem látom, mit ér az életem.
*
Semmi. Így átéltem tenger keservet,
S csak hű tudok lenni, mint a kivert eb.
Semmi. Így vágytam olthatatlanul,
S csak gyáva voltam, gyáva, mint a nyúl.
Napról álmodtam: bús vakságra keltem.
S csak saskarmokkal mardosom a lelkem.