Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 10. szám · / · FIGYELŐ
("Természet és társadalom" című, Deutsch Zsigmond és társa által kiadott s a "Húszadik Század" által szerkesztett népszerű tudományos vállalat 6. füzete.)
Ebben az érdekes, nemes igyekezetű vállalatban, melynek első füzetében Jászi Oszkár Mi a szociológia cím alatt rendkívüli tömörséggel és világossággal ismereti ennek az új tudománynak eszmevilágát, harmadikában dr. Madzsar József Az ember származásáról mondja el a darwin-haeckeli tudományos elméletet, negyedikében dr. Kunfi Zsigmond Népoktatásunk bűneit s ötödikében dr. Szende Pál A magyar adórendszer igazságtalanságait tárgyalja, most dr. Lánczi Jenőtől jelent meg egy vékony, de igen tömött szellemű füzet. Ellentétben a szocialista, főleg ortodox marxista írók és publicisták túlságosan szimplifikáló deterministaságával, Lánczi igazi filozófusi probléma-szimattal mutat reá arra a sok kérdésre, melyek az erkölcsi eszmék s a társadalom termelési viszonyainak kapcsolásában rejlenek. Mint minden erős elméjű ember visszariad ő is attól a barbárságtól, mely az ideológiát egyszerűen nem számító s teljesen automatice lepergő folyamatnak tartja s mely az ilyen kijelentéseket termeli: nincs más, csak osztály-tudomány s nincs más csak osztály-erkölcs. Nem, ő a dolgot nem látja ilyen plakát-jelszóvá tömöríthető egyszerűségben, hanem rámutat arra, hogy igenis léteznek osztály-érdektől független tudományos megismerések, mint például a fizikaiak, vagy erkölcsi törvények, mint például a felebaráti szeretet parancsa, csakhogy ezeket a próféták, vallásalapítók, bölcsészek által hirdetett elveket a gyakorlatban megtagadta vagy megcsonkította az uralkodó osztály-érdek. Az elnyomók hitványsága ezáltal nem válik kisebbé, az ellenük irányított tan ellenben igazabbá és elfogadhatóbbá. Nagy értéke Lánczi munkájának, hogy az erkölcstannak eme érvényesülésében való elárultatására tette a hangsúlyt s nem magára az erkölcs hitványságára. Nem csoda tehát, hogy éppen ő a szociológiai vizsgálódás számára a szociálpszichológiai s nem megint csak szellemtelen automatizmusba süllyedő ún. objektív szociológiai álláspontot tartja helyesnek. Az emberi öntudat, mely nemcsak társadalmi termék, de társadalmi tényező is, ezáltal érdeméhez méltó szerephez jut.
Igazi filozófusi széles látókörűség nyilatkozik meg Lánczi ama megállapításaiban, melyek az idealista és materialista erkölcstan, s a dualista és monista világnézet összefüggésére vonatkoznak. Persze ezt a kérdést nem meríti ki, de nagyon sok érdekes idevonatkozó megjegyzést mond. A könyvecske egyáltalában a legjobb értelemben vázlatos; azaz egy hatalmas, részletes kifejtésre sokkal több helyet kívánó gondolatanyag lévén benne összetömörítve, majdnem csupa generális összefüggés és nagy vonásokban mozgó meghatározás van benne. Eltekintve tehát néhány szellemes megjegyzéstől, mint pl. az, hogy a keresztény-szocializmus osztálykoldulás, bizonyos puritán, agitátori vagy bellesztrisztikai szószaporításról lemondó tudományosság ömlik el az egészen. Lánczi bebizonyította ezzel a könyvével, hogy nemcsak kiváló gondolkodói tehetség, hanem komoly, lelkiismeretes igazságkereső is; elvárható tehát, hogy eme kitűnően sikerült erőpróba után nagyarányú művekben fogja képességeit kibontakoztatni.