Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 10. szám · / · FIGYELŐ
A könyvdísz, a derék, népszerű "Buchschmuck" ideje lejáróban. Egyszerű divat volt, sőt német divat. A gondolkodó emberek most úgy vélekednek, hogy a betű legfontosabb tulajdonsága, hogy olvasható legyen, a papír tartós, a kötés megvédje a könyvet. Díszt, elevenséget, színt pedig adhat a könyvnek mind e kellékek kiváló minőségű, anyagú, formájú volta. Más az, ha valaki egyenesen dekoráló lapokból állít össze könyvet. Ez körülbelül annyit jelent, hogy rajz, kép útján kifejezett gondolatait hozza nyilvánosságra, hogy festő létére, ami novellát, történetet, verset betűkből ró össze más, mindazt ő vonalakkal, dekoratív motívumokkal fejezi ki.
Ilyen könyvet rajzolt Kozma Lajos. Mondanivalója, hangulatai a lírai költőre emlékeztetnek. Utolsó Ábrándok a címe. Lehet, hogy valóságos, emberi, irodalmi értelemben vett szomorúságot fejeznek ki. Lehet, hogy ezt az érzést át kell előbb fordítani - hogy rajzain keresztül értsük -, a festő saját külön nyelvére. Amikor annyit jelent, hogy a világ és az emberi fantázia számtalan dekoratív motívumán felül a szokottnál erősebben kapták meg egy erdélyi temető faragott fejfáinak pittoreszk, formákban gazdag motívumai. Könyvének lapjain élő, érző lények gyanánt hajladoznak, dőlnek ezek a fejfák. Lendületes vonalak - idegszálak - nőnek ki belőlük. Tessék puszta dekoráció gyanánt szemlélni, tessék hangulatokat, bánatot, hervadást, őszt kiolvasni belőlük. Annyi bizonyos, hogy szépek, kedvesek.
Kozma lapjain fiatal, küzdő, gondolkodó, akaró művész forrong. Sok túlzás, sok halmozása az erőnek, a kifejezésnek. De olyan finom és kész lapok vannak köztük, amilyen a második, belső címlap, a Benn az őszben című, vagy a Visszahív az ősz. És minden, a többin is, teljesen egyéni íz; túlzások és kevésbé sikerült részletek mellett egy lap sincs valami érték nélkül. Majd megnyugszik, finomul, letompul a túlbuzgó dekorátor és kifejleszti a maga egységes, harmonikus nyelvét, amely valóban alkalmas érzésbeli finomságok, hangulatok visszaadására.
A kötetnek nyomása, kötése, még a fűzése is választékosan originális és méltó a figyelemre az a kis tanulmány is, amit - az önálló lapoktól egész függetlenül - Varjas Sándor írt a kötet végébe a szimbólumról.